Nem vitás, hogy James Cameronról egy nap majd úgy fogunk beszélni, mint akit az innováció iránti megingathatatlan elkötelezettség hajtott több évtizeden keresztül. Sőt, miért ne beszélhetnénk róla már most így? Elvégre szuperprodukciói úttörő technológiai megoldásokat mutattak a nézőknek – egyre intenzívebbé téve a moziélményt. Ez a jövőben sem változik majd, elvégre az Avatar-univerzum felett még epizódokig fog bábáskodni, és már egy titkos Terminátor-projektet is belengetett.
De pontosan miben mutatkoztak meg ezek a páratlan innovációk az 1954. augusztus 16-án, azaz épp hetven éve született rendező munkásságában?
Terminátor (1984) – az endoskeleton
James Cameron már negyven évvel ezelőtt is arról mesélt, ami manapság leginkább foglalkoztatja az emberiséget: a mesterséges intelligenciáról. A nyolcvanas évek elején a rendezőt kirúgták az annak minőségéről már a címével is mesélő Piranha 2.: Repülő gyilkosok című film forgatásáról. Cameront felbosszantotta a producercsapat döntése, így Olaszországba repült, de útközben lebetegedett, majd 40 fokos lázzal egy szállodában lángok közül előmászó gyilkos robotról álmodott. Ébredése után megszületett a Terminátor kezdetleges skicce, Cameron pedig időutazós sci-fi tech-noirt húzott föl a fém csontváz dermesztő alakja köré, melynek technopesszimista üzenete: a technológiai fejlettség felülkerekedik az emberi élet értékén.
Arnold Schwarzeneggert nemcsak a főszerepért járó 750 ezer dolláros fizetéssel helyezte új polcra Cameron, de el is indította őt az akciósztárság útján. Amint a film fiktív jövőjében gondolkodnak az ideális férfitípusról a Skynet robotjai (maszkulin, kisportolt, gépies, gyakorlatilag legyőzhetetlen), úgy Hollywoodban is ezt az ideát tartották szemük előtt az akciófilmes rendezők még hosszú évekig, ebből pedig alaposan kivette a részét az osztrák színész.
Az egyik legfigyelemreméltóbb a stop-motion animáció használata volt a film végén látott endoskeleton mozgatásakor: ehhez George Lucas Industrial Light & Magic nevű vállalata volt Cameron segítségére, és bár a végeredmény 40 év távlatából már megmosolyogtató lehet, ne feledjük, 1984-et írtunk a film megjelenésekor. Mivel a Terminátor szűkös büdzséből készült – alig hatmillió dollárból –, Cameronnak ki kellett okoskodnia, hogyan válthatja leginkább valóra azt, amit megálmodott. Itt hódolt először abbeli szenvedélyének, hogy amit lehet, jól megépített makettekkel mutat meg: a film végéhez közeledve felrobbantanak egy tartálykamiont, ami a valóságban mindössze egy–kétméteres volt.
