Szomorú történetről számolt be nemrégiben a kecskeméti témákat boncolgató Kecsup: a lap hosszú cikket szentelt a Kaszap és a Sárkány utca sarkán álló, megkopott arcú lakóháznak, az ugyanis védettség híján rövidesen el fog tűnni.
A lap munkatársa Bezsenyi Ádámmal, a Katona József Múzeum történész-muzeológus az értékes tárgyak megmentésére a tulajdonostól engedélyt szerző szakemberével még utoljára körbejárhatta az épületet, majd nézhette meg minden belső részletét.
A sarokházról a cikk több fontos megállapítást is tesz: eszerint az
- biztosan 1833 előtt született, így akár kétszáz éves is lehet, a pontos születési éve azonban nem ismert, így az sem kizárt, hogy a várost sújtó 1819-es nagy tűzvészt is túlélte;
- valószínűleg az 1791-ben nemesi családdá vált Bodaczok építtették,
- a Kaszap utca felőli oldalon 15-20 fokkal eltér a ház fala a mai utcavonaltól, ez az utca korábban létező leágazása miatt alakult így,
- az 1980-as évek óta üresen áll,
- alapját a pusztán fejtett, lyukacsossága miatt darázskőként is emlegetett réti mészkő adja,
- a falak jó részét a lehető legolcsóbb alapanyagból, vályogból építették, hiába voltak tehetősek a tulajdonosok.
Mindezek fényében felmerülhet a kérdés, hogy miért bontható az épület – a válasz egyszerű, hiszen Bezsenyi rámutatott: mikor 2008-ban elkészült a helyi védett épület-kataszter,
Ennek okára a szakember sem tudott fényt deríteni, de feltételezi, hogy
így ma mindössze a korszak alig néhány háza élvez védelmet.
Bezsenyi hozzátette: a tulajdonos hozzáállása itt példás, hiszen engedélyezte a belső térben maradt tárgyak felmérését, az értékek elszállítását, sőt, a Szentendrei Skanzen munkatársai is pontos méréseket végezhettek, így a ház bármikor méretazonosan újjáépíthető lenne.
A helyi múzeum végül egy sornyi kinccsel gazdagodott az épületből, hiszen számos szerszám mellett egy trágyahordó talicska, ágyak, asztalok, folyóiratok, illetve több XIX. századi ablak és ajtó – ezek egyikét indás zsanér tartotta – került a gyűjteménybe. Az utcai homlokzatok egyikéről a város utolsó magassági szintezőpontját is sikerült leszerelni – ezeket az 1875-ös városi felmérés után helyezték el Kecskemét kilencven különböző házát, segítve az akkori, illetve jövőbeli földmérők munkáját.
A cikk rámutatott: az épület statikailag egyébként most sincs olyan állapotban, hogy az összedőlés fenyegetné, vályogtechnikával való felújítása azonban irreálisan sokba kerülne.
Öröm az ürömben, hogy a tulajdonos hasonló méretű és magasságú házat tervez építtetni, nem pedig többemeletes, az utcaképből kilógó társasházat, így legalább a tömegarányok nem fognak megváltozni.
