Julien Alfred nyerte meg a női 100 méteres síkfutás döntőjét a párizsi olimpián, ezzel hazája, Saint Lucia első olimpiai dobogós helyezését érte el. A tavaly Budapesten világbajnoki címet szerző amerikai Sha’Carri Richardson volt talán előzetesen a nagy esélyes, a 23 éves Alfred azonban őt is lefutotta a vizes párizsi pályán a Stade de France-ban és minden idők nyolcadik leggyorsabb 100 méterét repesztette. Alfred ezután megkongatta a pálya széli harangot, ahogy példaképe, Usain Bolt is tette oly sokszor.
Nem látnak többet így ünnepelni, de most örültem annak, ami történt életem legnagyobb versenyén. Őszinte leszek: Usain Bolt versenyeiről néztem videókat egész reggel. Úgy nőttem fel, hogy őt csodáltam, úgyhogy most nagy élmény volt számomra megkongatni a harangot
– nyilatkozta Alfred.
Julien Alfred a 180 ezres Saint Lucia fővárosában, Castriesban született, a karibi szigetországban is nőtt fel, nehéz és tragédiák sújtotta gyerekkora volt, 12 évesen elveszítette az édesapját, majd mielőtt 2018-ban megnyerte az ifjúsági olimpiát Buenos Airesben, elhunyt a nagynénje is, aki rendkívül közel állt hozzá.
Édesapja halála annyira megviselte, hogy két évig fel is hagyott a sportolással, majd 14 évesen úgy döntött, hogy Jamaicába megy középiskolába, példaképe, Usain Bolt szülőhazájába. „Nehéz időszak volt az nekem, amikor kaptam egy lehetőséget, hogy Jamaicába menjek, én pedig úgy voltam vele, ideális, ha ott készülhetek, ahol Usain Bolt is, édesanyám pedig azt mondta: ha ezt akarod, akkor menjél” – idézte fel.
A JuJunak becézett atléta így aztán távol a családtól, egyedül elég gyorsan felnőtt. A középiskola után aztán ismét országot váltott, az Egyesült Államokba ment, ahol a texasi egyetem hallgatója és atlétája lett, az edző, Edrick Floreal kezei között pedig sztársprinterré formálódott.
Apám, mentorom és edzőm is volt egy személyben. Ezen a szinten már sokszor nagy nyomás nehezedik az emberre, úgyhogy nagyon hálás vagyok neki, amit értem tett. Emberként tekintett rám, nem csak sportolóként
– mondott köszönetet Florealnak.
Bár a nagyközönség csak most tanulja a nevét, az amerikai egyetemi bajnokságban számos sikere volt szabadtéren és fedett pályán is, és már a 2023-as világbajnokságon is ott volt a mezőnyben, ötödik lett a magyar fővárosban. A vébére akkor egyébként úgy hangolt, hogy legyőzte a székesfehérvári Gyulai István Memorialon Richardsont.
A fejlődési íve töretlenül tört felfelé idén is, márciusban 6.98-cas idővel fedettpályás világbajnok lett, országa első érme volt az a vb-ken. Az esélylatolgatások során ugyanakkor csak épphogy megemlítették őt sok helyen, ám az idő előrehaladtával tisztult előtte a kép: Shelly-Ann Fraser-Pryce már az elődöntőben sem állt rajthoz, Dina Asher-Smith pedig nem jutott a legjobb nyolc közé. Julien Alfred pedig élt a kínálkozó lehetőséggel, elég magabiztosan, országos rekordot jelentő 10.72-vel győzött.
Miközben felnőttem, sok nehézséggel találkoztam. Volt, hogy nem volt cipőm és mezítláb futottam, rajtam az iskolai egyenruha, de én így is futottam. Ritkán adatott meg az is, hogy megfelelő létesítményekben készülhessünk. Bízom benne, hogy ennek az aranyéremnek meglesz a hatása, épül egy rendes atlétikai stadion Saint Lucián és fejlődni tud a sportágunk.
Julian Alfred párizsi története itt még nem ért véget, 200-on is elindult, a vasárnap délelőtti előfutamokat sikerrel vette.
