„Van, aki azért jön Tusványosra, hogy jól érezze magát?” – ennek a kérdésnek a tapasztalati igazolására vagy cáfolatára vállalkoztunk a Fidesz erdélyi buliján. Közhely, de igaz, hogy a dús fenyvesekkel körbeölelt folyamvölgyben fekvő Tusványosnak – a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábornak – két arca van. Az egyik a délelőtti, amikor az ingyen látogatható, főleg politikai élű panelbeszélgetések zajlanak. Ekkor a NER-valóság összes rekvizituma egymás mellé sorakozik, a Drogkutató Intézettől az Alapjogokért Központon át a Teqballig, és ezekben a kegyelmi órákban az újságírók olyan valószerűtlen helyzetekben találhatják magukat, amilyenekben egész évben nem, például hogy a szomszéd sörpadon a szuverenitásvédelemben megfáradt Lánczi Tamás nyúl a pohara után, vagy hogy a politikusok válaszolnak a kérdéseikre.

Habár a programtematikák a gyimesi túrós puliszka főzéstől a kapunyitási pánikig terjednek, késő délutánig elsősorban a fideszes politikai, kulturális – és kisebbrészt gazdasági – elit tagjait lehet látni, hallani, kérdezni, ami a sajtómunkások mellett első sorban a helyi idős- és középkorosztályba tartozó párthívek számára csalogató. Ilyenkor az előadó/meghívott vendég/szervező/sajtós/pártszolga – egyszerű fesztiválozó arány nagyjából 5 az 1-hez, és ez az utolsó politikai interjúkba beleharapó koncertzörejekig ez nem is változik. A dübörgésre a sátrakból addig ritkán látott alakok merészkednek elő: fiatalok, ráadásul székelyek. Akik – vélhetően – azért jöttek, hogy jól érezzék magukat. A munkahipotézis így az első, esőverte nap után kezdett is csiszolódni:

hideg Cuic-kal és fémes közönnyel át kell vészelni a napközbeni világmegfejtéseket, hogy aztán a romlatlan erdélyi levegőt és az anyagországban illegalitásba rugdosott, de Tusvonyáson nagyot menő manórúd-gőzt magunkba szívva a székely Gen Z nyomába eredjünk, és megkérdezzük a fiataloktól, mit gondolnak erről a furcsa fesztiválról, a Magyarországra költözés vagy otthonmaradás dilemmáiról, a székely identitásról, a magyar kormányról, a jövőjükről meg miegymásról.

 „Számíthatunk a magyar kormányra”

A felvételi ponthatárok bejelentésének másnapján egy öttagú, 18-19 éves fiatalokból álló társasághoz csatlakozunk a fesztivál gumiabroncsos ülőhelyekből kialakított társalgójában. Többen Csíkszentmártonból érkeztek, az Tusnádfürdőtől negyedóra autóút. A középiskola elvégzése után van, aki Vásárhelyen, Kolozsváron folytatja, egyedül Huni tanul ősztől Miskolcon az egészségtudományi karon. Csak egy napra érkeztek Tusványosra – ahol egyikük szerint drágaság van –, de nem a zene vagy a közéleti programok, hanem a társaság miatt jöttek.

A politikát inkább csak követgetik, de a magyar kormányról megvan a véleményük.