Címlapinterjút adott a Meglepetés magazinnak Kern András, aki egyebek mellett azt is elárulta, mivel lehet neki manapság örömet szerezni.
Brassói aprópecsenyével, ha jól van elkészítve. A feleségem, Judit például jól csinálja. Szeretnék még egy Unicumot és egy sört is meginni, mert 12 éve nem ittam. A gyomorvérzésem után az orvosok felettem álltak a sürgősségin, néztek egymásra, és azt kérdezték: ez az ember most meg fog halni? Arra figyelmeztettek, ha még egyszer iszom egy pohár alkoholt, akkor végem lesz. És akkor abbahagytam. De a dohányzásról és a feketéről nem tudtam lemondani. Igaz, csökkentettem az adagot, most kevesebb kávéval beérem, és áttértem az elektromos cigire, mert ezekre az apró örömökre szükségem van. Örülnék annak is, ha újra 16 éves lennék, és a Lánchídon együtt sétálnék azzal a lánnyal, aki nagyon tetszett nekem. Ő volt az első szerelmem, vagy valami olyasmi
– mondta el a színművész, akinek gyakran vannak hangulatingadozásai.
Bizonyos szempontból kemény dió vagyok. Általában inkább rossz hangulatom van, mint jó. Időnként depressziós vagyok, de nem vészesen. Olyan azért előfordul, hogy elveszítem az érdeklődésemet a dolgok iránt. Régóta van ez az állapot. Emlékszem, huszonvalahány éves koromban nem akartam felkelni az ágyból. Akkor még otthon laktam a szüleimmel, apám pedig azt kérdezte, te miért nem mész el orvoshoz? Felkerestem Popper Péter pszichológust, aki kétféle megoldást javasolt. Lefekszem a kanapéjára, és kianalizáljuk, hogy a depresszióm mitől van, vagy elmegyek pszichiáterhez, aki felír nekem gyógyszert. Az utóbbit választottam, mert a másfél évig tartó pszichoanalízishez nem volt kedvem. 23 éves korom óta a depresszió hullámokban tör rám. Nem lehet megmondani, hogy mikor és miért jön elő, mindentől független.
