ByeAlex ritkán ad interjút, a Sopronfesten azonban kivételesen vállalt egy beszélgetést a nyilvánoság előtt Kadarkai Endrével. Itt az énekes egyebek közt elmondta, nem tartja magát jó csapatjátékosnak, ez korábbi munkájában is megmutatkozott.
„Dolgoztam két évet, és kurvára rühelltem bejárni dolgozni, utáltam ott bent ülni. Be kellett mennem 9-re, állandóan osztozkodtam a főnökömmel, »tehát most újságot írunk, a lapzártára kész kell lenni«, én vagyok a legjobb, minek kell nekem állandóan bejönnöm?” – idézte fel a Blikk szerint ByeAlex ezt az időszakot.
Később elmondta, szerinte tíz évvel ezelőtt borzalmas alak volt, és a hirtelen jött hírnév sem volt rá jó hatással.
Nagyon zárkózott és feszült voltam. Több komplexusom is volt, amit a következő években kellett feldolgoznom. Egy pillanat alatt lettem sikeres, teljesen más idők jártak akkor, mint most. Nekem annyi negatív kommentet, véleményt kellett feldolgoznom, ami szerintem példátlan azóta is. Engem mindennel bántottak: a külsőmtől kedve, a zenémen át, mennyire tehetségtelen és szar vagyok. (…) Akkor volt egy nagyon depresszív időszakom. Nem olyan idők voltak, mint most. Az én generációm az köpte egymást. Az én időszakomban nem az volt, hogy rögtön melléd állnak és szeretnek
– fogalmazott az énekes, akinek akkoriban az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a zenei karrierjét. „Főleg az elején, amikor jártunk 2-3 éven keresztül koncertekre. Nem is voltak olyan jók, nem is szerettem csinálni, az emberekre se szerettem ránézni. Azt éreztem, hogy nem azért vannak ott az emberek mert szeretnek, hanem hogy ilyen állatkerti érdeklődésből eljöttek” – mondta.
Sokáig tartott azt feldolgozni, hogy az emberek, akik odajönnek hozzám és fotót kérnék, azok nem bunkók, hanem az szeretetből van.
Mint elárulta, sokáig attól is tartózkodott, hogy ajándékokat fogadjon el a rajongóitól, amit egy konkrét esethez kötött: „Kaptam egy dobozt, annak a falaira végig voltak ragasztva rólam képek, gyertyák voltak benne, meg más dolgok is szét voltak szórva benne. Ekkor döntöttem el, hogy ettől én távol tartom magam.”
Sokáig nehezére esett komolyabb barátságokat kötni, harmincasként, a zenekarában tapasztalta meg, milyen a „halálig tartó barátság”. Zenésztársaival kapcsolatban úgy érzi, ők a testvérei, a lelki társai.
Nem hiszek a szerencsében, de nagyon jó a sorsom, hogy egy olyan zenekarban zenélhetek, ahol minden tag a barátom, és nem is tudom elképzelni az életemet nélkülük
– mondta el ByeAlex.
