Egy korábbi interjúdban azt mondtad, ártatlan vagy. Ehhez tartod magad?

Igen, törvénytisztelő állampolgár vagyok.

Istenben hiszel?

Magamban hiszek.

I. Kevélység

Igaz, hogy Spotify-on a legtöbbet hallgatott zenéd a sajátod volt?

Minden évben az első ötből legalább három az én zeném. Idén is ez volt. Magamnak írok, nem a közönségnek, az a lényeg, hogy nekem tetszik-e vagy sem. Számomra ezek hibátlan művek, amiket imádok hallgatni.

Van, amire ráuntál?

A Bagirára talán, az túlment picit, a csapból is az folyt. Nem érzem azt a kötődést, hogy az enyém lenne, hanem csak úgy létezik önmagában, amit mindenki hallgatott, de már eszembe se jut, hogy én csináltam.

Vajon 10-20 év múlva is képes leszel a saját zenéidet hallgatni?

Talán a nosztalgia miatt akkor még jobban fognak tetszeni.

Ennél is jobban?

Hogyne. Már két- vagy hároméves zenéimnél is érzek valami nosztalgiát, az idő megszépíti, szóval tíz év múlva lehet, hogy még inkább szeretni fogom őket. De biztos lesz, amit megutálok. Most is van egy, amit nem szeretek, de nem mondom, nehogy megsértsem az előadót.

Az idősebbekkel nem vagy ilyen diplomatikus.

Ez minden interjúban előjön valahogy, de nem alaptalanul húzogatom a bajszukat. Nem szimpatikus az előző magyar zenei generáció, úgy 2010-től nagyjából 2019-ig. Az alter vonalon kívül szerintem gyenge és erőltetett volt a felhozatal, ami miatt kialakult, hogy ciki magyar zenét hallgatni. Érzem ezt az üzletszagú vergődést, miközben már le kéne húzni a rolót. Persze ez nehéz, sok családnak a megélhetésről szól, de szebb a csúcson befejezni egy karriert, mint kiszedni belőle az utolsó forintokat. A siker egy fura kábítószer, nem tudják elengedni, és továbbra is arra vágynak, hogy új számokat, új klipeket, még nagyobb koncerteket adjanak. Ez egy végtelen kör, lefelé viszi a zenekarokat, miközben az újakra kellene odafigyelni, segíteni őket, megadni nekik minden lehetőséget, hogy még többre vigyék, mint az előző generációk.

Szóval te nem sok segítséget kaptál tőlük.

Egy kezemen meg tudnám számolni, kik azok, akik segítőkészek voltak – de tegyük hozzá, szurkálódást sem igazán tapasztaltam.

Ha viszont nem tanultál soha zenélni, akkor mégis honnan van meg ehhez a tudásod?

Zenei tudásom nem volt, nem tanultam hangszeren soha. Ritmusérzékem a mai napig nincs, ha összetettebb dolgokat kell játszani billentyűn és több hangot egyszerre lefogni, az megizzaszt. Minden, amit csinálok, számítógépen történik. Így sem egyszerű, de könnyebb berajzolgatni a dallamokat, mint lejátszani. Minden fent van a neten, szóval nem kell hozzá se hangszer, se zeneiskola. 11 évesen, a focis balesetem után letöltöttem egy zeneszerkesztő programot, és addig kattintgattam, amíg minden apró részletét felfedeztem.

Énekórára jártál valaha?

Soha. Általános suliban is utáltam, amikor kihívtak órán. Megalázó volt, hogy az osztály előtt kell énekelni.

Most tömegek előtt teszed.

Igen, csak nem ugyanaz elektronikus zenét játszani emberek előtt, mint énekelni, meg ugye ott van a maszk is. De egy éven belül ki kellene adni egy ilyen zenét, elég menő lenne, utómunkával nagyon szépen meg tudnám csinálni.

Azt elő is kell adni.

Nem biztos, hogy ezt játszanánk koncerten.

II. Fösvénység

Komoly logikai csavarral a megszerzett javakhoz való ragaszkodást szűkítsük le a maszkodra.

Mire? A kamaszkoromra?

Ahhoz ragaszkodsz?

Ja, jó lenne újra 16 évesnek lenni. Az volt a legjobb. Mielőtt tovább mentem volna középsuliból, a 11. osztály utáni nyár még szabad és laza volt, semmi nem volt kötelező. Most kötelezettségek vannak, itt-ott meg kell jelenni, azokat nem annyira szeretem.

És a maszk? Kicsit olyan vagy, mint a sorozatgyilkos, aki jeleket hagy maga után, hogy felfedezzék a „nagy művet”. Az ott az útleveled a pólódon, nem?

Igen, az, csak ki van satírozva az útlevélszámom, mert azzal talán fel lehetne venni hitelt a nevemben.

Valami videót is kitettél erről a YouTube-ra.

Az egy reklám volt, gyártottunk a pólóból pár száz darabot, aztán eladtuk őket merch-ként a Sajó Dávidos ügyre reagálva.

És hogy látsz ki a maszkból?

Nézd, belül hálós.

Milyen gyakran kell mosni?

Jó kérdés. Most, hogy rajta vannak a szarvak, nehezebb.

Amúgy egy Google-keresés után találni az arcodról képeket.

Van az két keresés is. Az a baj, hogy akármennyire próbálom eltüntetni, örökre az interneten maradnak. Nem veszem ezt annyira komolyan, de még egy ideig velem marad, színpadon és klipekben mindenképp – azért a maszk vagányabban néz ki, mint az arcom. Mikor Szombathelyen játszottunk, ott levettem a backstage-ben is. Jobb így, nem fulladok meg koncert előtt, elég csak közben. Pár éve azt mondtam, maximum pár év van benne, de hát itt vagyunk, gyorsan telik az idő. Még egy albumot szeretnék így, ha viszont leveszem a maszkot, azzal megölöm Hundred Sinst is. Szerintem a következő szezon még működhet, mert tök jó bulikat csinálunk, de ezek el fognak fáradni. Nem akarok ebbe beleesni, hogy mindig nagyobb koncert, nagyobb bulik, nagyobb megjelenések, egy ponton szeretnék egészségesen megválni tőle.