Az EU-s nyugdíjkoncepció szerint az uniós nyugdíjrendszereknek megfelelőnek, fenntarthatónak és korszerűnek kell lenniük. Farkas András nyugdíjszakértő, a nyugdíjguru.hu szerzője a Portfolio.hu-n azt vizsgálta meg, mennyire felel meg ezeknek a feltételeknek a magyar nyugdíjrendszer. Nemigen.
Mit jelent például az, hogy a nyugdíjak megfelelőek? Azt, hogy a nyugdíjak élethosszig
- megelőzik az időskori elszegényedést,
- megfelelő mértékben helyettesítik a munkából származó jövedelmet, és
- tükrözik a nemzedékek egymás iránti szolidaritását.
Megállapítja, hogy amiben szerepe van a nyugdíj a nyugdíjmegállapításnak és a nyugdíjemelésnek is – mindkettő oda vezet, hogy a korábban megállapított nyugdíjak leszakadnak az újonnan megállapítottaktól, az aktuális fizetésektől pláne, és rendszer szerűen szegénységi csúszdára juttatják a régebb óta nyugdíjban lévőket.
A nyugdíjazás évében még lehet, hogy megfelelően helyettesíti a munkából származó jövedelmet a frissen megállapított nyugellátás, de ahogy az évek telnek, ez egyre kevésbé lesz igaz.
Ami a nemzedéki szolidaritást illeti, ma az a helyzet, hogy
- az elöregedés miatt csökken a járulékfizetők (a fiatalok és a középkorúak) száma, miközben nő a nyugdíjasoké.
- A járulékterhelés – ami az aktív korosztályokat terheli – egyre kevesebb ember között oszlik meg, miközben a beszedett járulékbevételt egyre több ember között, jellemzően egyre hosszabb időn át kell szétosztani.
És itt már el is érkeztünk a fenntarthatóság problémájához – a nyugdíjszakértő szerint 2039–2042 között tetőzhetnek a gondok, amikor a Ratkó-unokák jelentős számban nyugdíjba kerülnek.
Megállapítja, hogy a demográfiai öregedés miatt egyre nehezebb lesz az idősek ellátásának terhe, nemcsak nyugdíj, hanem egészségügyi- és szociális szempontból is. (De úgy tűnik, emiatt még nem aggódik a magyar kormány.)
A nyugdíjszakértő foglalkozik többek között azzal, hogy milyen lépéseket tehet a kormány a nyugdíjrendszer fenntarthatóbbá, igazságosabbá tétele végett, és hogy az ilyen lépéseknek hova vezethetnek, milyen hátulütői lehetnek. Végig veszi, hogy milyen kiegészítő nyugdíjmegoldások vannak (illetve nincsenek), mire lenne szükség ezen a téren és miért. Kitér arra is, hogy mennyire nem átlátható a magyar nyugdíjrendszer. Végül megállapítja, hogy a reform elengedhetetlen, mert nyilvánvalóan nem felelünk meg a kritériumoknak.
