„Mi zajlik itt? A rasszizmus ronda dolog, ugyanakkor nem vagyunk színvakok sem” – írja a Magyar Nemzet szerzője egy cikkben arról, hogy a józsefvárosi ellenzéki jelöltek között „három, Európán kívüli bevándorló hátterű politikus bukkant fel.” A cikkben önt is megemlítik mint „félig vietnámi politikust, aki két országban is a Soros Alapítvány kiképzője volt.”
Sok beszólás abból fakad, hogy az emberek nem tudják ezeket a helyzeteket jól kezelni, nincs erre egy bevett kulturális alap, mint Amerikában, ahol sok bevándorló él. Mondok egy példát. Valaki azt mondja: de szép a szemed, te félvér vagy? Nem akar bántani, mégis betesz egy skatulyába. A Magyar Nemzet cikke egy másik kategória. Egy újságírónak felelőssége van abban, hogy milyen képet fest egy társadalomról, ezt hogyan tálalja. Ezeket a szövegeket nagyon ártalmasnak tartom, de azt is, hogy a többségi társadalomból alapvetően nem érkezik reakció ezekre a kijelentésekre.
Sajnálom, hogy nem mondják például jobboldalon mérvadó emberek azt, hogy így ne írjunk újságot. Nem nekem kell lenni a harcos amazonnak, ennek megváltoztatásához egy komolyabb társadalmi összefogás kell.
Édesapja vietnámi, édesanyja magyar származású. Milyen emlékei vannak Vietnámról?
Édesapám is Magyarországon él, de vele nincsen szoros kapcsolatom. Tízéves koromban hagytuk el az országot, így vannak emlékeim. Egy teljesen más világ volt, a rituálék például nagyon megmaradtak. Ünnepek idején az ételt először egy oltárra teszik, és elsőként a felmenőket kínálják meg. Ez gyerekként érthetetlen volt, azt gondoltam, csak apukám rigolyája, de aztán értelmet nyertek. Oltár egyébként a mostani lakásomban is van. A pálcika használata is természetesen megmaradt – a férjem mindig azon nevet, hogy a sült krumplit is pálcikával veszem ki az olajból.
Dolgozott újságíróként az Átlátszónál, ekkor ismerte meg Kovács Gergelyt, a Kutya Párt elnökét. Majd passzivista lett, de soha nem lépett be a pártba. Miért nem?
Nem merült ez fel bennem, passzivistaként jól éreztem magam, aztán megcsináltuk a Járókelőt, melyen a városlakók bejelenthetik a kátyúkat, letört szemeteseket, lekopott zebrákat. Utána pedig mentem a fővárosi önkormányzatba.
Ahol a részvételi főosztályt vezette. Az önkormányzat 450 milliárdos költségvetésből gazdálkodik, a részvételi főosztály 1 milliárd forintot kapott. Elenyésző összeg a teljes büdzséhez képest.
Ez azért látható összeg. Vannak olyan kerületi részvételi osztályok, ahol az éves keret 50 millió forint körül mozog. Nálunk a kisebb projekteknek volt ekkora a kerete. Az persze cél kellene legyen, hogy ezt az összeget növelje a főváros.
Vitézy Dávid az egyik interjújában arról beszélt, hogy az Astorián most megvalósult zebra a 2020-as részvételi költségvetésben szerepelt. Vagyis nehezményezi, hogy nagyon hosszú egy ilyen projektnek az átfutási ideje.
Ezen biztosan lehetne javítani. Párizsban nagyon népszerű a részvételi költségvetés, de az átfutási idő még ott is másfél év egy-egy projektre. Az Astoria zebrája egyébként tudomásom szerint egy ideig a metrópótlás miatt nem valósult meg, utána viszont nem tudom, hogy hol akadt el, mert már nem dolgoztam az önkormányzatnál.
Az újlipótvárosi Szent István Park is pénzt nyert felújításra. Nem okoz aránytalanságot a projektek megvalósításakor, hogy a szavazatok a fejlettebb, jobb módú, magasabban kvalifikált emberek által lakott helyekről jönnek?
Minden évben megvizsgáltuk újra a szabályrendszert, de alapvetően a közösségekről szól ez az egész. Ha valahol erősebb a közösség, akkor elképzelhető, hogy ott nagyobb eséllyel lesz fejlesztés. Amit lehet tenni – és ezt látjuk Párizsban is –, hogy a lemaradó részekre több pénzt fordítanak. Ez egy jó irány lehetne, és a hosszú távú cél az kell legyen, hogy minél több ember, minél több réteg bevonódjon ezekbe a fejlesztésekbe. A civil szervezetek ezt már jól értik.
Hogy látta az önkormányzat működését? Karácsony Gergellyel szemben gyakori kritika a kormányoldalról, hogy „nem csinál semmit”. Ön is ezt tapasztalta? Milyen volt a személyes viszonyuk?
Teljesen jó volt a viszonyunk. Elsőként tanácsadóként csatlakoztam, de amikor létrejött a részvételi osztály, már nem nagyon volt köztünk személyes kapcsolat.
Egyébként, ha nem csinálna semmit, nem lennének fejlesztések a városban. Ez pedig szerintem nem igaz, az talán inkább, hogy a felújítások híre nem nagyon jut el az emberekhez.
A részvételi osztályt például a Covid-járvány alatt hoztuk létre. Ehhez komoly elköteleződés kellett az önkormányzat részéről. Tudok több olyan önkormányzatot is, ahol ez a projekt kudarcba fulladt.
Karácsony vagy Vitézy vezetné jobban a várost?
