Az 1881-ben, Sternberg Ármin (1861-1928) által alapított, később testvérével, Dávid Dezsővel (1870-1936) közösen vezetett császári és királyi hangszergyár egészen a Rákosi-éráig ontotta magából töretlen lendülettel a saját gyártású hangszereket, készítette a legnépszerűbb magyar lemezeket, illetve a világ legkülönbözőbb részeiről importálta a különböző árfekvésű és méretű zeneeszközöket.
A jazz hazai népszerűsítésében kulcsszerepet játszó, 1935-ban az első jazzújságot, a Sternberg Híradót is létrehozó vállalat nevét hirdető gramofonok, felvételek, illetve hegedűk ma a világ gyűjtőinek sokszor féltve őrzött kincsei, voltak azonban a cégnek olyan árui is, amikre ma talán már senki sem emlékszik, sőt, talán nyilván sem tartják őket igazán: kitűnő példa erre
aminek hirdetései meglepő módon csak egyetlen évben, 1890-ben bukkantak fel a magyar lapokban – gyanítható tehát, hogy nem lehetett túl nagy sikere.
A Kakas Márton nevű élclapban, illetve a Budapesti Hírlapban feltűnt leírás szerint az idényszerű újdonság kettős célt szolgált:
mint sétabot nagyon csinos külsővel bir, mint furulya pedig tisztára kihangolt, felette kellemes zenéjü hangszer, melyet bárki legott megtanulhat. A sétabot-furulya félhangokkal bir, minélfogva bármely zenedarab rajta eljátszható. Különös fontossággal bir a sétabot-furulya kirándulók részére, kik könnyű módon sétaközben lépten-nyomon zenei élvezetet szerezhetnek vele maguknak és társaiknak.
A sáros időben nem használható játék filléres szórakozás lehetett: egy forint hetven krajcáros árából Józsefvárosban
is lehetett inni (egy ma is látható felirat szerint egy krigli 11 krajcárba került, és még némi apró is maradt a zsebben), de akár
is el lehetett volna költeni.
