Szombaton délután, magyar idő szerint fél 7 előtt nem sokkal minden jel arra utalt, hogy sorozatban negyedszer is megnyílik a föld az izlandi Reykjanes-félszigeten és vulkánkitörés indul. Svartsengi térségében a február 8-i kitörés óta emelkedett a felszín, ennek mértéke már meghaladta a 15 centimétert. Ennek oka egyértelműen az, hogy folyamatosan érkezik friss magma a 3-5 kilométer mélységben lévő magmatározóba és emiatt egyre nő a belső nyomás – írja a 24.hu-nak megküldött közleményében Dr. Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus professzor, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének vezetője.
A magma útja
A modellszámítások alapján mintegy 9 millió köbméter friss magma érkezett 3 hét alatt a felszín közelébe. Ez már hasonló ahhoz a magmamennyiséghez, ami eddig már három alkalommal indított el vulkánkitörést a Sundhnúkur hasadékzónában. A folyamatosan érkező magma akkora túlnyomást okoz, ami meghaladja a környező kőzettest szakítószilárdságát, egyszer csak felhasad és a magma nyomul a felszín felé.
A felszínre nyomulás azonban szerencsére nem Svartsengi térségében történik, ahol a Kék Lagúna turistaparadicsom és egy fontos geotermikus erőmű található, hanem néhány kilométerre keletre, a Sundhnúkur hasadékzónában, ahol 2000 éve volt egy hasadékvulkáni kitörési esemény. A földkéregben a távolodó kőzetlemezek és a magmabenyomulás miatt széthúzó feszültség alakult ki, ami kitágította e területet. Emiatt az alatta lévő kőzettestben számos repedés keletkezett és bár ez később ismét tömör kőzetté állt össze, még mindig egy gyengeségi zónát jelent, ahol erő hatására könnyebben válnak szét a kőzetek.
A magma pedig oda nyomul, ahol gyengébb a kőzettest, ahol könnyebb a repesztés. Ezzel magyarázható, hogy bár pontosan a Kék Lagúna és a Svartsengi geotermikus erőmű alatt halmozódik fel a magma, mégsem itt, hanem a szomszédos hasadékzónában történnek a vulkánkitörések.
Földrengések jelzik előre
Ez a folyamat tavaly október vége óta tart, azóta egy erőteljes magmabenyomulási esemény és három vulkánkitörés történt. E folyamat mintázata, a mélyből jövő jelzések, azaz a felszínemelkedés és földrengésrajok segítenek az előrejelzésben. Amikor a számított magmamennyiség eléri a 8 millió köbméter küszöbértéket, onnantól kezdve bármikor elindulhat a magma felfelé, ennek azonban nincs hosszú előjele, nem több mint fél óra vagy legfeljebb egy óra.
Az epicentrumok jelezhetik előre, hogy hol várható a magma felszínre bukkanása. Januárban kezdetben keleti irányba nyomult a magma, majd a hasadékzónában délnyugat felé repesztett tovább és végül Grindavík település közelében bukkant a felszínre. A másik két alkalommal a Svartsengi közelében lévő Stóra-Skógfell és Hagafell közötti területet hasította fel.
A kitörés elmaradt
A vulkanológusok előrejelzése alapján a negyedik vulkánkitörés február végére-március elejére volt várható, szombat délután meg is érkezett a jelzés. Minden előzmény nélkül, késő délután megszaporodtak a földrengések, az epicentrumok pedig Hagafell körül csoportosultak. Ez egyértelműnek tűnő jel volt, hasonló a korábbi kitörések előttihez, hogy ismét vulkánkitörés lesz.
A kérdés már csak az volt, hogy hol bukkan fel a magma? Tíz-tizenöt perc múlva derült ki az, hogy valószínűleg sehol: ahogy jött, úgy ment, a földrengésraj hirtelen leállt. Ez azt jelentette, hogy bár a magma elindult keleti irányba, de megakadt, nem tudott tovább repeszteni. A modellszámítások szerint 1-1,3 millió köbméter magma nyomult a hasadékzónába, nagyjából ennyi magma tört fel februárban, de ez most lent maradt a földkéregben.
Ami késik, nem múlik
Kiszámíthatatlan vulkánszeszély, mondhatnánk, más szóval, még a leginkább jól modellezhető vulkáni működés esetén is ekkora a bizonytalanság az előrejelzésben. Ugyanez volt a helyzet egyébként tavaly november 10-én is, amikor ennél sokkal erőteljesebb földrengésraj kíséretében több millió köbméter magma nyomult a hasadékzóna alá és vagy 15 kilométer hosszan terjedt szét. Azonban csak egy hónap múlva indult el egy vulkánkitörés.
A helyzet most semmit sem változott, Svartsengi térsége továbbra is púposodik, azaz tovább zajlik a magma felnyomulás és nő a nyomás. A felgyülemlő magma mennyisége továbbra is a kritikus érték felett van, naponta mintegy fél millió köbméterrel növekszik, azaz a vulkánkitörés esélye nem csökkent.
Mit lehet tenni ilyenkor, amikor a területen van egy település, ahonnan kitelepítették a lakosokat, de sokan vissza szeretnének költözni? Mit lehet tenni, ha pontosan a néhány kilométer mélyen felhalmozódó magmatározó felett van Izland egyik legnépszerűbb turistaközpontja, a Kék Lagúna, és ott van mellette a több tízezer embert energiával és melegvízzel ellátó geotermikus erőmű?
Ez nem kudarc, ez a természet
Az erőmű üzemel, Grindavíkba rövid időre beengedik a lakosokat, de nem lehet ott éjszakázni. A Kék Lagúna pedig hol megnyit, amikor pedig vulkánkitörés indul, akkor menekítik ki a vendégeket. Szombaton fél óra alatt sikerült mindenkit elszállítani azon az úton, amit február 8-án átvágott a láva. Az erőműnek működni kell, de érdemes-e drága jegyet venni a Kék Lagúnába? Erre nem egyszerű a válasz, mondhatni mindenki döntse el, hogy mekkora rizikónak érzi néhány kilométerrel a magmatest felett lubickolni.
Az életnek menni kell tovább, és fussunk, ha jönnek a jelek? A kihívás, a társadalmi igény erős a mindennapos megszokott működésre, a vulkanológusokra, a geofizikus és geológus szakemberekre pedig nagy felelősség hárul. Nekik kell minél pontosabban előre jelezni egy vukánkitörés megindulását úgy, hogy a turista vendégeket ki lehessen vinni a veszélyzónából. Ez pedig 24 órás monitorozást és feszült figyelmet igényel.
A tudomány, a tudósok kezében van sok ember sorsa, na meg a döntéshozóknak, akiknek a szakemberek jelzése alapján intézkedniük kell. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy a legmagasabb veszélyszinten megindul a kitelepítés, de végül nem lesz vulkánkitörés. Mert így működik a Föld, így működnek a vulkáni rendszerek. Ezt is meg kell érteni és ezt is el kell magyarázni a szakembereknek: ez nem kudarc, ez a természet, ebből kell tanulni.
