A World Athletics (WA) a jövőben dobná az rugaszkodólécet a távolugrásból, erről beszélt a szervezet vezérigazgatója, Jon Ridgeon egy podcastban. Egyelőre még tesztidőszakról van szó, de egy zónát jelölnének ki ezentúl, a sportolók onnan rugaszkodnának el, a távolságot pedig az elugrásuk pontjától mérnék. Így nem lennének belépések a versenyeken, és az 1987-ben 110 gáton vb-ezüstöt nyert Ridgeon ezzel kapcsolatban elárulta, hogy 2023 nyarán, a budapesti vébén minden harmadik próbálkozás érvénytelen volt emiatt.
Mostantól minden ugrás számítana. Ez növelné a drámát
– magyarázta a vezérigazgató, aki szerint az érvénytelen ugrásokat mindenki csak időpocsékolásként éli meg.
„Ezzel egy időben pedig azt is szeretnénk kidolgozni, hogy a lehető leghamarabb megkapjuk az eredményeket, ne kelljen 20-30 másodpercet várni rá” – magyarázta Ridgeon, aki szerint természetesen nem lehet vita nélkül bevezetni a változtatásokat egy sportágban, amit 150 éve űznek ugyanúgy, épp ezért most egy évig tesztelik az ugrózónát, és ha úgy ítélik meg, hogy nem működik az újítás, akkor nem is vezetik be. Ha viszont pozitív lenne a fogadtatása, akkor is csak 2026-tól vezetnék be.
Jó vicc
A WA terve nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Carl Lewis a távolugrás négyszeres olimpiai bajnoka például viccnek nevezte az elképzeléseket.
„Általában április elsejéig kell várni az ilyen tréfákra” – írta ki X oldalára a legendás amerikai atléta.
Azt hiszem, mindez csak bizonyítja, amit már sokszor mondtam, hogy a távolugrás a legnehezebb atlétikai versenyszám. Ezzel a tervvel viszont éppen a nehézségét vennék ki belőle
– folytatta, majd úgy fogalmazott: szerinte ez olyan, mintha kosárlabdában nagyobb gyűrűre váltanának, csak azért, mert sok dobás kimarad.
A távolugrást már az ókori görögök is ismerték, a férfiaknál már az első újkori olimpia óta szerepel a játékok programjában, míg a nők 1948 óta versenyeznek ebben a számban. A férfiaknál 1991 (Mike Powell), a nőknél 1988 óta (Galina Csisztyakova) van érvényben a jelenlegi világrekord.
