A The Wall Street Journal nemrégiben arról cikkezett, hogy több évtizedes jogi csatározás és néhány éves építkezés után hatalmas hindu templomot avattak fel Ajodhjában. A dolog pikantériáját az adja, hogy 1992-ig a Ráma temploma helyén egy 16. századi mecset állt, amelyet hindu nacionalista tömeg rombolt le, szinte puszta kézzel.
„Ráma, akire oly sokáig vártunk, végre elérkezett hozzánk!” – mondta az avatási ceremónián Narendra Modi indiai miniszterelnök, utalva a hinduizmus egyik legfőbb istenségére.
Ráma, Visnu, azaz a hindu főistenség egyik megtestesülése. A legenda úgy tartja, hogy ez a földi inkarnáció a mai Ajodhjában született. Egyes elképzelések szerint a városnak olyan szerepet kellene szánni, mint amit a Vatikán a katolikus vagy Mekka az iszlám vallásban elfoglal. Ennek megfelelően a 220 millió dolláros templomépítés mellett Ajodhját is fejlesztették: úgy alakították át a várost, hogy az hindu zarándokok tömegét tudja majd fogadni.
A templom helyén korábban egy mecset állt, amelyet Bábur sah építtetett az 1500-as években. A muszlim Mogul Birodalom évszázadokon át uralta Indiát. Az általánosan elfogadott nézet szerint ez is része a sokvallású és kulturálisan is sokszínű szubkontinens történetének.
Ennek egyik csatatere volt Ajodhja és az észak-indiai város mecsete. A vallási nacionalisták ugyanis azt állítják, hogy a városban évezredekkel ezelőtt már állt egy hindu Ráma-templom, de ezt Bábur leromboltatta. Így a mecset volt az, amit jogtalanul építettek fel annak romjaira. Ez a nézet már a 19. század végén megjelent a hindu gondolkodók körében. A 20. század elején pedig olyannyira elterjedt, hogy vallási zavargások is voltak emiatt: például, amikor hindu hívek akartak bejutni a mecsetbe. Az érzület a függetlenség elnyerése után tovább erősödött. 1949-ben vallási aktivisták tódultak be a mecsetbe, ahol elhelyezték Ráma szobrát. Ezt azután a mecset vezetősége már nem is tudta eltávolíttatni.
A konfliktus az 1980-as években lángolt fel újra. A Rashtriya Swayamsevak Sangh (RSS) nevű hindu nacionalista szervezet kampányt indított annak érdekében, hogy a hinduk is szabadon imádkozhassanak a mecsetben. 1992-ben az RSS egyfajta politikai zarándoklatot indított az ügyért. Az esemény békésen indult, ám hamarosan elszabadultak az indulatok: a fanatikus tömeg megrohanta a mecsetet. Lincselés vagy más atrocitás nem történt, ám az épületet porig rombolták. Az esemény után India több pontján is zavargások törtek ki, amelyek 2–3 ezer ember életét követelték. Később pedig dzsihadisták többször is ürügyként használták a mecsetet, például az 1993-as bombayi (mumbai) robbantáskor.
A rombolást elhúzódó jogi csatározás követte. A hindu és muzulmán közösség azon pereskedett, hogy kihez tartozik a terület, amelyre Bábur mecsetje épült, pontosabban, hogy állt-e ott azelőtt hindu templom.
Két évre rá megindult az építkezés, ami a közelmúltban be is fejeződött. A templom felszentelésén számos indiai politikus, üzletember és más közéleti személyiség is részt vett. Köztük volt Narendra Modi is. Indiában az idén választások lesznek, Modi pedig sokak szerint a templom ügyét – tágabb értelemben a hinduizmust – a saját népszerűsége szolgálatába állítaná.
Iszlámellenesség Indiában
Sanjay Kumar, egy újdelhi kutatóintézet szakértője elmondta, hogy az országban népszerű az a gondolat, hogy a muszlimokat „helyre kell tenni”, azaz rövid pórázon kell tartani. Szerinte
Az országot ugyanis a 16. századtól több évszázadon át uralta a Mogul Birodalom. Ezt Timur Lenk leszármazottja, Bábur sah hozta létre. Ő volt az, aki a hindu legenda szerint az eredeti ajodhjai templomot leromboltatta, és a helyére mecsetet épített. Annyi biztos, hogy 1529-ben, Ráma mitikus szülőhelyén valóban iszlám szentélyt emelt a sah.
A hindu nacionalizmusnak egy mecset elpusztításánál drámaibb következményei is vannak. Bár az országban egyelőre nem tilos marhát tartani, vagy marhahúst enni, illetve legális a felekezetközi házasság, a hindu szélsőségesek ezen változtatni akarnak. Ahol politikailag is eléggé erősek (India ugyanis föderális berendezkedésű ország), azokban az államokban törekszenek tiltani vagy korlátozni ezeket a jogokat.
A szövetségi szintű tiltás hiányának dacára nőstény marhákat, azaz „szent teheneket” szinte minden államban tilos levágni. Ahol nem elég erős a politikai hinduizmus, ott a hitszónokok és politikusok által feltüzelt tömegek a megfélemlítés és a fizikai erőszak eszközéhez nyúlnak.
Mivel a hinduizmus szerint a tehén szent állat, így a tenyésztők és a mészárosok szinte kizárólag a muszlimok közül kerülnek ki.
A párválasztás kapcsán egy talán még inkább abszurd jelenség ütötte fel a fejét. A marhák elfogyasztásával ellentétben önmagában az, hogy egy hindu és egy muszlim egybekeljen, nem ellentétes a vallás tanításaival. A szélsőséges politikusok és papok ezért úgy érvelnek a jelenséggel szemben, hogy a mohamedánok valójában azért választanának hindu párt maguknak, hogy megtérítsék őket. A „szerelemdzsihádnak” nevezett jelenséggel szemben India-szerte kampány indult. A hindu fanatikusok nemcsak felszólalnak a vegyes párok ellen, de zaklatják és fenyegetik is őket. Illetve a férfiakkal szemben itt is fizikailag lépnek fel, pláne, ha muzulmánok.
A vallási viszály természetesen nem újkeletű. A Mogul Birodalom hódításai miatt régóta létezik hindu muszlimellenesség. Ám a brit gyarmatosítás idején mindez háttérbe szorult. A szipolylázadás alatt például hinduk és muszlimok egy oldalon harcoltak a britek ellen, sőt a többségében hindu lázadók a muszlim, mogul sahot kiáltották ki India uralkodójának. A vallási viszály a függetlenség tényleges elnyerésének hajnalán, azaz a második világháború után újult erővel tört felszínre.
Hinduk és muszlimok százezerszámra ölték egymást, miközben a születő Pakisztán és India a vegyeslakosságú területeken háborúzott azok hovatartozása miatt. Ha az egyik ország megkaparintott egy területet, vérfürdőt rendezett, és rendszerint el is űzte a „másvallásúakat”. India és Pakisztán így olyan országokká váltak, ahol vallási tekintetben egy-egy felekezet lett a domináns. Csakhogy a hatalmas méretű és lakosságszámú India – a keresztény, krisnás, valamint a törzsi és egyéb, kisebb vallásokat követő csoportok mellett – még mindig jelentősnek mondható muszlim kisebbséggel rendelkezik. A 15 százaléknyi muzulmán ugyanis 171 millió embert jelent.
A muszlimokkal szembeni erőszak, illetve a felekezetközi viszályok végigkísérték a független India történelmét. Főleg a muszlimok által sűrűbben lakott, északi területeken került sor gyakran pogromokra. A 20. században a muszlimok elleni erőszak spontán módon vagy hindu guruk biztatására indult. A politika inkább fékezni igyekezett a vallási gyűlöletet. Indiát ugyanis Mahatma Gandhi és társai szekuláris, sokszínű köztársaságnak álmodták meg. Gandhi pártja az országot sokáig uraló Indiai Nemzeti Kongresszus az állampolgári nacionalizmus híve. Ők úgy gondolják, hogy attól lesz valaki „indiai”, hogy az országban él, ahhoz lojális, és ezért egyenlő jogokat élvez.
Gandhi hívei elutasítják az indiai és a hindu identitás összemosását, pláne azt, hogy a hindu vallásnak politikai szerepe legyen. 1996-ig, öt évet leszámítva, mindig az INC irányította Indiát. De az átmenetikeg hatalomra kerülő Bháratíja Dzsanatá Párt (BJP) is főként a gazdaság liberalizálására törekedett, ebben különbözött legfőképpen a baloldalibb INC-től. Amikor azonban a BJP az 1984-es választáson vereséget szenvedett, a hindu nacionalizmus felé fordult. Az egyik fő ügy, amit a zászlójára tűzött, éppen az az ajodhjai templomé volt. Aktivistái tüntetéseket, zarándoklatokat szerveztek a városba, és kampányoltak azért, hogy a hinduké lehessen a templom területe.
Miután a BJP 1996-ban hatalomra jutott, a kormányon töltött két ciklusát a liberális gazdasági reformok és az ezeknek köszönhető gyors fejlődés jellemezte. Az erőszakos nacionalizmus azonban már ekkor is jelen volt. 2002-ben Gudzsarát államban felgyújtottak egy hindu zarándokokat szállító vonatot. Az incidens a muszlimok elleni erőszakhullámhoz vezetett. Sokan azzal vádolták az állam vezetését és miniszterelnökét, Narendra Modit, hogy inkább szította, mintsem hűtötte volna a muszlimellenes közhangulatot. Modi a 2010-es években a párt vezetője lett.
Mivel a párt a 2004-es választást elbukta, és 2014-ig hiába próbálkozott a gazdasági liberalizáció programjával visszajutni a hatalomba, Modi a muszlimellenességre építő szélsőséges hindu nacionalizmusra, a hindutvára helyezte a hangsúlyt, és megerősítette a kapcsolatot az RSS-sel.
Akik tisztelik Gandhi gyilkosát: az RSS és a hindutva
Az RSS-ként ismert Rashtriya Swayamsevak Sangh, azaz a Nemzeti Önkéntes Szervezet 1925-ben alakult, azzal a céllal, hogy egy „hindu nemzet” létrejöttét segítse elő Indiában. Az olasz fasiszta feketeingeseket is példának tekintő szervezet katonai kiképzéseket és ideológiai képzéseket szervezett a hindu fiataloknak. Bár az RSS hivatalos célja az indiai hindu kultúra és civilizáció értékeinek megerősítése, terjesztése volt, a szervezet gyorsan a hindu hegemóniát „veszélyeztető” muszlim lakosság ellen fordult. Az alapító, Keshav Baliram Hedgewar
Az RSS ezután a függetlenségi mozgalomban sem vett részt, mivel a kulturális ébredést fontosabbnak tartották a politikai harcnál.
Amikor 1947-ben India elnyerte függetlenségét, a szervezet erőszakos oldala felszínre került. Mivel Gandhiékat továbbra is túl elnézőnek ítélték a muszlimkérdésben, az RSS rengeteg aktivistája vett részt pogromokban és vallási alapú gyilkosságokban. A szervezet más témákban is ütközött az INC-vel: ellenezték például a független India zászlajának tervét. Ők a hindu vallás színét, a narancssárgát szerették volna nemzeti színné tenni.
Szintén elutasították a szekuláris alkotmányt, mert az nem tartalmazott vallási megkötéseket.
A szervezet és a hindutva sok híve a mai napig hősként tiszteli az elkövetőt, Nathuram Godsét. Szerintük ugyanis Gandhi, az indiai függetlenség atyja valójában teret engedett volna a muszlimoknak a szekuláris állam és a vallási tolerancia okán, Godse pedig ettől akarta megmenteni Indiát a gyilkossággal.
Az RSS India függetlenedése óta támogatja az ideológiájához legközelebb álló pártókat, az 1980-as évektől kezdve a BJP-t. A mozgalom és a párt viszonya azonban nem volt mindig súrlódásmentes. Az RSS ellenezte a BJP mérséklődési kísérleteit, illetve annak neoliberális ideológiáját. Amióta azonban a pártot Modi vezeti, aki korábban maga is az RSS tagja volt, a két szervezet szorosabbra vonta a köteléket. 2014-ben többek között az RSS aktivistái vitték győzelemre a BJP-t.
Az RSS egyébként nem minden elemében jobboldali,
- ellenzik a kasztrendszert,
- támogatja a földreformot és általában a szegényebb rétegek helyzetének javítását.
- Sőt, a mozgalom a közelmúltban pozitívan nyilatkozott az LMBTQ-közösség jogai kapcsán.
Ami a szervezetet mégis – nyugati szemmel nézve legalábbis – a szélsőjobboldalra helyezi, az a hindutva, főleg annak iszlámellenes vonala.
A hindutva támogatói úgy gondolják, hogy a muszlim és a brit uralom – főleg az előbbi – káros, idegen behatásokkal jártak, melyektől meg kell tisztítani Indiát, mivel az egy tisztán hindu civilizáció. A hindutva politikai céljai tulajdonképpen azonosak az RSS-ével és a BJP jelenlegi, Modi-féle vonalának törekvéseivel: a hinduk hegemóniájának biztosítása Indiában, az iszlám térnyerése és az áttérések megakadályozása, fellépés az olyan jelenségekkel szemben, mint a tehenek leölése, valamint harcias politika Pakisztánnal szemben.
Az ajodhjai templom újjáépítésének is központi, szimbolikus szerepe van az ideológiában, mely a mozgalom egyik fő célkitűzése volt.
Összességében tehát elmondható, hogy a templom megépülése inkább politikai, mintsem vallási esemény volt. A felszentelés az RSS, a BJP és a hindutva szimbolikus és győzelme a szekuláris India, Gandhi politikája és a muszlimok felett. Az iszlám kiszorítására hindu nacionalizmus ugyanakkor
