A spórolásnak is van lélektana

Mi segít a takarékoskodásban és milyen lelki tényezők gátolnak?

A magyarok jelentős részének nincs jelentősebb mennyiségű félretett pénze, megtakarítása. Sokak fejében élnek különböző tévhitek, és a célkitűzések sem mindig megfelelőek: „ilyen kevés fizetésből nem lehet félretenni”, „majd, ha több lesz, elkezdek gyűjtögetni”, „olyan kis összeget tudnék csak megtakarítani, hogy annyit nem érdemes”.

Eközben valójában azok, akik nem egyik napról a másikra élnek, a bevételük néhány százalékának félrerakásával is előrébb juthatnak. Nem feltétlenül van egyenes arányosság aközött, hogy ki mennyit keres, illetve mennyi pénzt takarít meg, hiszen ezt is (mint általában a viselkedésünket) befolyásolják a gyerekkorból hozott minták és a hiedelmeink, problémamegoldó készségünk, attitűdjeink.

A családban megtanuljuk, hogyan álljunk a pénzhez

Életünk korai szakaszában a szüleink mutatnak példát abban, hogyan lehet jól vagy rosszul kezelni az anyagiakat. Van, akinek a spórolós nagymamája jut eszébe, aki mindig arról beszélt, hogy milyen volt a háborúban élni, másoknál a szülők szórták a pénzt és nem foglalkoztak a jövővel.

Pénzügyi döntéseinket, a pénzzel kapcsolatos aggodalmainkat befolyásolja, hogy gyerekként szegényen éltünk-e vagy éppen mindent megkaptunk, amit kértünk.

Lehetett a családban az az általános hozzáállás, hogy bármennyink van, képesek vagyunk félretenni, vagy az, hogy felesleges a gyűjtögetés, hiszen úgyis csak a milliomosok/milliárdosok élnek jól.

Ahhoz, hogy egy egészséges középutat találjunk (tehát ne éljünk önsanyargató módon, de ne is költsünk el mindent rögtön), el kell hinnünk, hogy kell és érdemes foglalkozni a jövővel, illetve, hogy kis összegekkel is lehet spórolni. Akkor is, ha nem vagyunk pénzügyi szakemberek vagy azt gondoljuk, „nincs érzékünk” a pénzhez.

Érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy mit hozunk otthonról és kritikusan állni ahhoz, ahogy a szüleink gondolkodtak a pénzről. Amiben ők hittek, az nem feltétlenül az objektív valóság, gyakran inkább csak feltételezések, rossz minták és beidegződések összessége.

Jól félretenni akkor leszünk képesek, ha van elég önuralmunk, ha le tudjuk győzni a „majd lesz valahogy” hozzáállást és felelősséget vállalunk az életünkért.

A célkitűzésnek is nagy szerepe van

Sokan azzal rontják el a takarékoskodást, hogy nem tervezik meg a lépéseket, nem tudnak reális célokat kitűzni. Ahhoz, hogy az életünkben változásokat érjünk el, a fent említett hiedelmek átértékelése mellett arra is szükség van, hogy konkrétan megfogalmazzuk, mit is szeretnénk elérni és meghatározzuk, hogyan jutunk el odáig.

Nagyon rossz stratégia, ha azt gondoljuk, hogy majd félretesszük azt a pénzt, ami a hónap végén marad vagy amire „nincs szükségünk”. Tudjuk, hogy bármennyit el lehet költeni és lehetetlen lenne objektívan meghatározni, mi az, amire szükségünk van vagy amit feltétlenül muszáj megvenni. Ezért érdemes rögtön, miután megkaptuk a fizetésünket, félretenni egy bizonyos összeget, amit már korábban meghatároztunk.

Mindenképpen meg kell fogalmaznunk kisebb és nagyobb célokat is, amikre gyűjteni szeretnénk. Lehet az egy könyv, egy utazás vagy akár csak egy kis ajándék magunknak. Érdemes egy dátumot is kitűzni, ameddig mindenképpen félre kell tennünk az adott összeget. Ha a cél homályos vagy azt mondjuk magunknak, hogy mindegy, mikorra lesz meg a pénz, akkor sokkal nehezebb lesz spórolni.

Amellett, hogy hónap elején elkülöníthetjük mondjuk a fizetésünk 10%-át, hasznos, ha a hétköznapokban is spórolunk. Nagy sikerélményt ad, amikor napról napra kisebb összegeket teszünk félre, jobban átgondolva a vásárlásainkat, fogyasztásainkat. Szerencsére már léteznek olyan digitális megoldások is, ami egyszerű, belátható lépésekkel segítenek ebben.

Végül az is fontos, hogy ha valamikor úgy érezzük, nem tudtunk spórolni, ne essünk abba a hibába, hogy többet meg sem próbáljuk. Természetes, hogy néha túl sokat költünk vagy úgy érezzük, többet kellene megengednünk magunknak. Ez ne akadályozzon abban, hogy folytassuk a spórolást, kis lépésekben.