A nézettség alapján az ötvenes évek a magyar film aranykora volt. A mozilátogatók létszáma szerint az első tízből nyolc, az első húszból tizennégy film készült abban az egyébként szörnyű korban, és az öröklista élén álló, 8 771 100 nézőt vonzó Mágnás Miskát is a keserves évtizedhez egészen közel, 1949-ben mutatták be.
A második helyen az 1966-ban vászonra került A kőszívű ember fiai (6 169 000) áll, aztán a Top Ten csakis ötvenes évekbeli filmeket tartalmaz: az Állami áruházat (5 908 100, 1953), a Gábor diákot 5 844 900 (1956), a 2×2 néha 5-öt (5 837 700, 1955), a Liliomfit (5 729 300, 1955), a Rákóczi hadnagyát (5 722 500, 1954), a Fel a fejjel!-t (5 521 800, 1954), a Dérynét (4 975 400, 1951) és a Hintón járó szerelmet (4 912 500, 1955).
Az 1958. február 20-ától vetített Csendes otthont játszási idejének első három hónapjában másfélmillió, összesen több mint hárommillió néző látta. Ez volt a nemrégiben elhunyt Galambos Erzsi első filmje. Illetve a miskolci Déryné Színház ifjú művésznője már a Rákóczi hadnagyában is kapott egy kis szerepet, de hiába ment izgatottan a bemutatóra, csak átvitt értelemben nézhette meg magát, mert a jelenetét kivágták a filmből. Később a 2×2 néha 5 és a Dollárpapa forgatása előtt is járt próbafelvételen, ám elutasították.
Úgy festett, a Csendes otthonnal sem lesz szerencséje. Mintha megrendezték volna a történetet, pedig a valóság köszöntött a stábra: a forgatás kezdetének kitűzött időpontjában minden műterem foglalt volt a zuglói Hunnia Filmstúdióban. Három napot kisírtak Pasaréten, de mire sebtiben felépült, mindjárt össze is dőlt a díszlet. Az egyező kiutalással ugyanabba a lakásba beköltöztetett Berki András (Zenthe Ferenc) és Ács Éva (Galambos) „közös” lakótelepi otthonát az emeleti műteremben állították fel újra, és mindenki fohászkodott, hogy ne történjen több, a filmen megjelenített malőrhöz hasonló galiba. (Külső felvétel csak egy Benczúr utcai kávéházban zajlott.)
Abban az időben minden fronton bármi előfordulhatott, ez a kezére játszott két régi motorosnak, Szántó Armandnak és Szécsén Mihálynak, akik már a Kabos Gyula-, Básti Lajos-, Muráti Lili-féle 120-as tempó rekeszizom-szaggató forgatókönyvét is írták 1937-ben. Még csak különösebb fantázia sem kellett a tökkelütött lakóbizottsági elnök (Egri István) figurájának megalkotásához, és hasonlóképpen ügyefogyottá (félre)sikerült dr. Huppert Győző érdemes gyógyszerész (Ungvári László) alakja.
A Népszava mindenekelőtt e két bugyuta pacák hóbortos természete nyomán vetíthette előre: „A könnyű magyar vígjátékra méltán szomjas közönség özönlik majd a moziba.” Ám a lap hozzátette nyomban: „Akkor is özönlene, ha friss, ötletes, fordulatos, szellemes vígjátékot kapna. Sőt, még csak akkor igazán!” Majd az új ház átadásával vont kritikus párhuzamot: „A modern építészetben hasznosak az előre gyártott elemek; az sem baj, sőt fontos, ha előre tudjuk, mi következik. Filmvígjátéknál azonban ezek nem éppen korszerű módszerek.”
Az Élet és Irodalom pont annyira vette komolyan a romantikus komédiát, amennyire kellett: „A háromszoros Kossuth-díjas Bán Frigyes rendezése azt mutatja, hogy inkább jó mulatságnak, mint munkának fogta fel a feladatot. Mintha cinkosan hunyorítana a nézőre: hát, kérem, most játsszunk egy kicsit együtt, jó?”
A főszereplők – meg az elmaradhatatlan érzelmi szál – még inkább meghatották a műbírálókat. A Magyar Nemzet azt írta:
Szerencsés választás a szerelmespár, Galambos Erzsi és Zenthe Ferenc. A néző az első pillanatban a szívébe zárja őket.
A Népszabadság is letett fegyverrel állt a mozi előtt: „A bájos Galambos Erzsi, ahol csak a szerep lehetővé tette, megcsillogtatta tehetségét, amely sok jó reménységet kelt. Zenthe Ferenc kellemesen alakítja a főbérletbe és a szerelembe egyszerre beevickélő zeneszerzőt. Psota Irén játéka is megérdemelt sikert arat. A darab legjobban megrajzolt figurája dr. Huppert, ilyenformán Ungvári László jutott a legtöbb lehetőséghez. Játéka a legapróbb részletekig igen mulatságos.”
A Filmvilág viszont fanyalgott:
Másfél órát elviccelődnek a színészek, aztán vége a filmnek.
Különszám volt az örökzöld betétdal, amelyről így (is) emlékeztek meg: „Fényes Szabolcs zenéje ezúttal is sikerült, de azt nem mondhatjuk róla, amit ilyenkor szokás, hogy sláger lesz belőle. Az Összecsendül két pohár ugyanis már sláger lett a film bemutatása előtt.”
Az Esti Hírlap ellenben simfelte a táncdalt, hiába szólt muzsikája csengve:
Galambos Erzsi játéka kevésbé árnyalt, de gyengeségeiért is kárpótol természetes kedvessége és szépsége. A film slágere nem az az igazi fülbemászó, jó zeneszám.
Ehhez képest generációk dúdolták, hatvanöt éve játsszák a pesti éjszakában (ahol még van élő zene és zenész).
A film kiugró sikerét pedig több más szemszögből is le lehetett mérni. A Békés megyei Népújság 1986-ban azt kérdezte a televízióban – Bán Frigyes rendezői sorozata keretében – újra levetített Csendes otthon kapcsán:
Ha majdnem harminc évvel ezelőtt képesek voltunk ilyen fergeteges vígjátékot produkálni, akkor hol vannak most a magyar filmvígjátékok?
A napjainkig szintén gyakran játszott – és ugyancsak Fényes-slágeres – Esős vasárnapnak már csupán feleannyi nézője volt 1962-ben, mint a Csendes otthonnak négy évvel korábban. Az utóbbi bemutatója óta három hónap sem telt el, amikor a szolnoki Szigligeti Színház 1958. május 15-én műsorra tűzte a Csendes otthon című színdarabot. „Galambos” Csornai Irén, „Zenthe” zeneszerző Vargha D. József volt.
Sokan felsóhajtottak akkoriban: bár a lakáskérvény hatna ilyen gyorsan!
