Minden úgy indult, mint négy évvel ezelőtt. Tévések, fotósok, riporterek lepték el az MDF választási központját, amely idén nem a Kossuth téri Parlament Caféban, hanem a párt főhadiszállásán a Szilágyi Erzsébet fasoron volt. Mindenki úgy számolt, hogy kilencre eldől, hogy átugorja-e a lécet a rendszerváltó párt.
A kampánycsend körüli kavarás azonban keresztbe húzta a számításokat, így maradt a feszült várakozás, ami szép lassan elolvadt. Unaloműzőként a többség az OVB már-már komikus ülését követte figyelemmel a plazmán.
Somogyi Zoltán kampányfőnök jelenlétével emelte ugyan a kötetlen csevegéssé alakult eredményvárót, de ő sem mondott semmi konkrétumot. Este nyolc körül arról beszélt, hogy optimista és az MDF bent lesz a parlamentben. Szerinte hagyomány, hogy a közvélemény-kutatók rendre alulmérik a Fórumot, ezért van remény. Somogyi ezt a kijelentését azzal próbálta erősíteni, hogy az ő adataik azt mutatják, hogy simán meglesz az 5 százalék.
Mosolyogva érkezett este tízkor Bokros Lajos miniszterelnök-jelölt és Dávid Ibolya pártelnök, akik ekkor már valószínűleg tudták, hogy a képviselői esküre nem kell készülniük. Átgázoltak a fotósokon és felmentek az emeletre, ahol arra vártak, hogy a nyilvánosság is megismerje az adatokat.
A kincstári optimizmus végig megvolt
Miután beindultak az adatok Kerék-Bárczi Szabolcs próbálta magyarázni 70 százalékos feldolgozottságnál a tragikus számokat. Ekkor már a számok végeredményhez közeli állapotot mutattak, de a szóvivő még bízott a budapesti választókban. Még beszélt, amikor odaszóltak neki, hogy kevesebb mint 3 százalék és itt a vége. Kerék-Bárczi ekkor ránézett a plazmára és miután szembesült az adattal, csalódottan azt mondta, hogy ebből levonják a konzekvenciákat.
Ez nem sokkal 11 óra előtt megtörtént, amikor a vezérkar az emeletről levonult. A pulpitusnál ott volt Dávid Ibolya mellett Herényi Károly, Bokros Lajos, Pusztai Erzsébet, Király Zoltán, Debreczeni József és Kerék-Bárczi Szabolcs.
Dávid Ibolya beismerő vallomása
A pártelnök elsőként gratulált a győztesnek, majd arról beszélt, hogy ilyen körülmények között ennyi eredményt tudtak elérni (2,66 %). „Súlyos vereségnek tartom, és én ezt beismerem” – mondta Dávid Ibolya, aki leginkább a pártját az elmúlt időszakban ért támadásokkal magyarázta a csúfos bukást. Szerinte pénz és média nélkül ennyire futja. A beismerő vallomás egyben lemondás is volt.
Búcsúzóul a győztesektől mértéktartást és visszafogottságot kért, az MDF-tagoknak pedig azt üzente: ma sírni kell, holnap elemezni, holnapután pedig jöhet az újrakezdés időszaka.
Dávid Ibolya kérdésekre nem válaszolt, hanem felment az emeletre, majd pár perc múlva a hátsó ajtón távozott.
Az elemzés Somogyi Zoltánra maradt, aki szerint ilyen eredmény után sem kell temetni az MDF-et. 150 ezren szavaztak a fórumra, akiknek a véleményét képviselni kell. A kampányfőnök úgy vélte: az LMP bebizonyította, hogy a politikai tartalom határozott képviselete hozhat sikert. Az MDF számára legközelebb 2014-ben.
Rendszerváltástól a majdnem megsemmisülésig
A magyarországi rendszerváltozás egyik vezető politikai ereje, a Magyar Demokrata Fórum 1988. szeptember 3-án alakult meg hivatalosan a Bács-Kiskun megyei Lakiteleken.
Az összejövetel népi-nemzeti szárnyához tartozó Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor alapító-szervezők kezdeményezésére összegyűlt mintegy 370 résztvevő elfogadta a magát független társadalmi szervezetnek és szellemi-politikai mozgalomnak valló Magyar Demokrata Fórum alapítólevelét, amely rögzítette a szerveződés jellegét, feladatait, alapelveit és céljait. A mozgalom gyors növekedésnek indult, megkezdődött az országos hálózat legális kiépítése, 1989-ben a tagok száma már elérte a 13 200 főt. Még abban az évben a Magyar Demokrata Fórumot hivatalosan is bejegyezték önálló pártként.
AZ 1990. évi tavaszi első szabad parlamenti választásokon az MDF biztosan győzte le politikai riválisait (24,73 százalékot, 165 parlamenti mandátumot szerzett). 1990. május 23-án Antall József pártelnök alakíthatott kormányt, koalícióban a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párttal (FKGP), valamint a Kereszténydemokrata Néppárttal (KDNP).
Már Antall József kormányzása idején is terhelték belső feszültségek az MDF-et. A sokáig gyűjtőpártként funkcionáló, népi-nemzeti, kereszténydemokrata és nemzeti liberális értékeket egyesítő szervezetből voltak, akik kiléptek, s voltak, akiket kizártak. Ez utóbbiak közül Csurka István 1993-ban megalakította a Magyar Igazság és Élet Pártját. 1996-ban a pártból Szabó Iván vezetésével kilépők létrehozták a Magyar Demokrata Néppártot.
Az 1994-es választások után az MDF ellenzékbe kényszerült, majd 1998-ban a Fidesszel és az FKGP-vel koalícióban négy évre megint kormányra került. Az 1998 óta Dávid Ibolya vezette párt
2002 után megint ellenzékbe szorult, s fokozatosan elvesztette 1990-es évek eleji szervezeti erejét és politikai nimbuszát.
A 2006-os parlamenti választások alkalmával már éppenhogy túllépte az 5 százalékos bejutási küszöböt, s csupán 11 mandátumot szerzett az Országgyűlésben. 2009-ben megszűnt a párt parlamenti frakciója is, mivel a kizárások és kilépések nyomán képviselői létszáma a szükséges 10 fő alá csökkent.
2010 elején, a közelgő parlamenti választások előtt az MDF választási együttműködést kötött rendszerváltó riválisával, az ugyancsak erejét vesztett SZDSZ-szel. Meghirdette az új MDF-et: „Magyarok, Demokraták, Függetlenek – ez a három szó fejezi ki politikánk lényegét, törekvéseink esszenciáját” – volt az új szlogen.
A tudósítás iPhone 3GS és T-Mobile mobilnet segítségével készült. (X)
