Kevés utálatosabb szokás létezik a téli és nyári időszámítás váltogatásánál. Minden évben március utolsó vasárnapján kettőről három, október utolsó vasárnapján háromról kettő órára állítjuk át a mutatókat. Van, aki hetekig szenved ezek után, de alapvetően mindenkinek a szervezetét megviseli az, hogy mesterségesen kizökkentjük a ritmusából.
Az unió határozott is az óraátállítások eltörléséről, ám egyezség híján ebből gyakorlati eredmény nincs, és nem is lesz még egy darabig. Így aztán:
Kezdődik a téli időszámítás, egy órával korábban sötétedik majd, reggel pedig egy órával korábban kel a Nap. Valójában ez a „normál” időszámítás, ehhez nyúltak hozzá úgy a XX. század elejétől, hogy az órák előreállításával a nyári félévre bevezették a nyári időszámítást. Ötletként először a XVIII. században vetődött fel, majd a két világháború idején realizálódott: a hadigazdaságnak tényleg jelentős spórolást jelentett, hogy az emberek napi ritmusa jobban alkalmazkodott a világos és sötét periódus változásához.
A század közepén aztán a világ legtöbb országában áttértek a téli és nyári időszámítás váltogatására, amitől most már szabadulnánk; immár gazdasági haszna sincs. A kérdés csak az, melyiket válasszuk, a hurráoptimizmus nyilván a nyárit választja, mert akkor „tovább van világos”. A tudomány azonban egyértelműen a téli mellett teszi le a voksát, mert ez a természet ritmusa, amiben kifejlődtünk, illetve a természetes fény sokkal fontosabb a reggeli, napindító szakaszban, mint késő délután, este.
