Így, kijelentő módban adja hírül rosszallását. Szerinte Gyurcsány laza csuklómozdulatával megszüntették a politikát Magyarországon. Hogy így van, sokaknak tetszhet, ami nem is biztos, hogy olyan jó. TGM persze sűrítve jelzi is, mi a gondja ezzel: „A választásokon győztes és a diktátori gesztusok ellen hevesen föllépő szociálliberális kormánykoalíció a legnagyobb titokban készíti elő a programját. Csak annyit árul el, hogy „nagy horderejű” reformok készülnek, meg elégedetten konstatálja, hogy „reformhangulat van”. Honnan tudják, hogy „reformhangulat van”, ha a reformok tartalmáról árva kukkot se szólnak?”
Megalázottak
Itt volt ugye az MSZP kongresszusa, amelyen „Pártot így még meg nem aláztak” – vallja Tamás Gáspár Miklós. Ezen sejtelmes szózatok hangzottak el a vezetők szájából, Gyurcsány pedig hetet-havat összehordott. „Arra nem vesztegetett szót, hogy – meg nem erősített hírek szerint – miért készül szakítani a magyarországi baloldal (és különösen a magyarországi szociáldemokrácia) hagyományával a „privatizáljuk a nagymamát is” program jegyében; állítólag”. Vagyis baj van a demokrácia értékei körül, mert ha az MSZP demokratikus párt lenne, akkor a kormányprogram téziseit már egy hónapja vitára bocsátotta volna. Abból nem lesz demokrácia, ha az antidemokratikus szellemű pártok vitatkozgatnak egymással – mondja.
Mellékesen a Fidesz számvetését is dermesztőnek tartja. A kongresszust megnyitó alelnök azt állította, hogy másfél százalékkal kaptak ki „– holott köztudomású, hogy az Orbán-ellenes blokk (MSZP, SZDSZ, MDF) 13 százalékkal vert rá a Fidesz-KDNP-re, amely azóta szerencsésen ketté is szakadt. Így kezdődött a „tisztázás”: letagadták a vereség 88 százalékát, és 88 százalékkal megerősítették tisztségében a kudarcot levezénylő táborkart. Mindezt zárt ülésen, a legnagyobb titokban!”
Az az igazán baj mindebben – véli TGM –, hogy a rivális párt hibáinak fényében engedékenyebbek lesznek a demokráciára szavazók a kormánypártok hibái iránt is. Így is kell látni Orbán meinkampfozását: azt mutatja meg, mitől menekültek meg a választók.
Elégtelen önazonosítás
Baj van azonban szerinte az MSZP önazonosságával is: ez „a nemzeti-keresztyén jobboldallal szembeni (részben mintegy „atavisztikus”) ellenérzés köré tömörül”, ami „nem elég ahhoz, hogy demokratikus jellegűvé tegye a szocialista pártot; a demokratikus jelleg a modern polgári demokráciában a nyilvánossághoz való viszonyban nyilvánul meg a legélesebben”.
Amint oly sokan jelezték már, a legnagyobb baj a kiszivárogtatásokból építkező vitával van, mert ezek sokszor árnyékra vetődnek. TGM azonban alapvető bajokat lát mindebben: „Én nem azt javaslom, hogy Gyurcsány filozófiai könyveket olvasson (bár A Da Vinci-kód és a Megasztár mellőzését indítványoznám…), csupán azt, hogy ne képzelje (és főleg: ne csinálja), hogy szabad akár egy hónapra is megállítania a magyarországi demokratikus politika működését, s azt, hogy csak akkor kell beszámolnia valódi terveiről, amikor a hatékony ellenállás már lehetetlen”.
(A cikk teljes terjedelmében az ÉS pénteken megjelenő, legfrissebb számában olvasható!)
