Pesty László a „Lölő-jelenség” és a NER gazdasági hátországát átszövő korrupció elleni fellépés szószólójaként az elmúlt két hónapban végignyilatkozta a független médiumokat, és azt állította: ősfideszesként azért vitte a témát a nyilvánosság elé, mert számos olyan ügyről van tudomása, melyben a politika által támogatott szereplők visszaéltek hatalmukkal.
Konkrét esetekről azonban eddig nem nagyon beszélt. Az egykori dokumentumfilmes a Tusványos után elindított nyilatkozatsorozata során csupán egyetlen olyan vállalkozó névével állt elő, aki szerinte a visszaélések áldozata lett: Mák István építési vállalkozóéval. Mákról a témában adott első nagyobb interjújában, a 24.hu-n beszélt, és azt állította:
Nemrég gyanús körülmények között, töredékáron vált meg a vállalkozásától.
Mák korábban főként csatornaépítésekkel foglalkozott, központi cége, az évek óta veszteséges MCS Fővállalkozói és Consulting Kft. tavaly került át az Aqua-General Kft. tulajdonába. A vállalkozó korábban lapunknak ígéretet tett, hogy részletebe menően elmondja, mire gondolt Pesty, amikor gyanús cégeladást emlegetett, de a feltáró beszélgetést végül többször elnapolták, és máig nem kerülhetett rá sor.
Pesty a hvg360-nak a múlt héten azt állította, hogy más ügyekről is vannak bizonyítékai, ám nem tudja, érdemes-e nyilvánosságra hozni őket, mert keresztbe tehet Navracsics Tibor miniszternek az uniós pénzek megszerzéséért folytatott küzdelmében. De közben szeptember elején azért elindított egy Budapesti Tiszta Kezek nevű internetes oldalt, ahol bárki bejelenthette a saját vagy mások kálváriáját. Ám itt is kifejezetten anonimizált dokumentumokat kért.
Mindezek ellenére Pesty pénteken a LinkedIn-oldalán tett közzé egy levelet, amely a Tiszta Kezek oldalnak címezve ékezett, és névvel beazonosítható módon ír egy a sajtóban, különösen a 24.hu-n évekre visszamenőleg alaposan dokumentált esetről. Bár a levél publikálására Pesty hívta fel lapunk figyelmét, a filmes az internetes oldalon az íráshoz fűzött szövegében közli, hogy annak tartalmát nem ellenőrizte.
Saját életem és a saját cégcsoportom teljesen valószerűtlen és hihetetlen, de legfőképpen a Magyar Igazságszolgáltatás sérelmére és az én joghátrányomra bűncselekményként elkövetett eseményeit, cselekményeit kívánom nyilvánosságnak rendelkezésre bocsátani
– írta bevezetőképp a levél küldője, B. E., aki elmeséli, hogy három évet letartóztatásban töltött, ám „az Úristen minden tekintetben megóvta”, ezért augusztusban szabadulhatott.
A szövegből kiderül, hogy írója annak a nagyszabású csődügynek a főszereplője, amelyben 2020 nyarán több cégvezetőt is letartóztattak a NAV nyomozói, sőt időközben már a bírósági eljárás is megkezdődött a Kecskeméti Törvényszéken.
Amint arról 24.hu részletesen beszámolt, B. E. a büntetőper elsőrendű vádlottja. Ő volt a felszámolásba dőlt Hírös-Vital Zrt. és Gladiolus Kft. vezetője, és bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettével vádolják. A vádirat szerint ő a felelős azért, hogy a 7 milliárd forint költségvetési támogatást elnyelő beruházás, amelyben egy 32 futballpályányi területen fekvő, 16 épületből álló élelmiszer-feldolgozó kellett volna működőképes állapotra felépíteni, meghiúsult. A feldolgozó projektbe a Piarista Rend Magyar Tartománya is betársult vagyonával. Ahhoz ugyanis, hogy a Hírös-Vital Zrt. az állami támogatást megkapja, a Piarista Rend Magyar Tartománya – a vád szerint – egy színlelt, több mint 5 milliárdos kölcsönszerződéssel nyújtott fedezetet.
A piaristák két volt vezetője már meg is kapta a felfüggesztett börtönbüntetést a tárgyaláson, a B. E. azonban nem úszhatja meg ennyivel, rá tíz év fegyházbüntetést kért az ügyészség.
B. E., aki a bíróságon is bibliai idézetekkel védekezett, a Pesty Lászlónak küldött levélben is gyakran hivatkozik az isteni közbeavatkozásra. Így a többi között azt írta, azért tudta meg, hogy a hatóságok a letartóztatásával valójában a cégcsoport hatalmas ingatlanvagyonának elvételére játszottak, mert az „Úristen a gonosz gaztetteit is a jó igájába tudja fogni”. A gondviselés ebben az esetben egy ügyvédet küldött, aki elmesélte B. E.-nek, hogyan adják el a kiüresített cégeit. Azt írta:
A munkamódszerük a következő: a kiválasztott gazdasági erőteret NAV- és mindenféle egyéb hatósági vizsgálatokkal legyengítették, majd a lejáratott és legyengített erőtér tulajdonosát, ügyvezetőjét börtönbe tették, lehetőleg minél több társával együtt, maga a gyanúsítás egy kitalált, kreált, fiktív költségvetési csalás gyanúja, ugyanis korunk kulákjai a költségvetési csalók, majd a megfélemlített erőtér embereit a börtön általi kényszervallatással, különböző ügyészi egyezségek révén, rávették a legbensőbb információk átadására, és így megtalálták azon «huncutságokat», amelyek valós bűncselekmények, és ezen valós bűncselekmények révén vádat emelve, utólagosan legalizálásra kerül az egész eljárás, vagyonelvétel pedig a törvényesség látszatát kapja, mert menet közben, vagy kicsi pénzért tulajdonos-váltás történik, vagy a felszámolás útján kerül új tulajdonosához a cég vagy cégcsoport. És ebben az esetben a gyanúsítás és a vádemelés közös halmazzal gyakorlatilag nem bír, mivel megtalálják a tőkeszegény magyar vállalkozók füle mögött minden esetben azt a több-kevesebb vajat, amely valós bűncselekményként, már a bíróságokon is pönalizálhatóvá válnak.
A levélíró szerint, miután felépítette „Európa valaha volt legnagyobb meggyfeldolgozó-gyümölcskonzervgyárát” (amelyből azonban, mint megírtuk, nem sok minden lett), egyedül ő lehetne képes „dollárokra-eurókra konvertálni” a magyar parasztok közösségi tudásában zsigerileg meglévő faültetési és -metszési képességét.
