Kultúra

Milyen film született az X-akták, a Jelek és a Hang nélkül összeturmixolásából?

disney+
disney+
Szeptember 22-én került fel a Disney+ magyar kínálatába a Nincs, aki megmentsen című sci-fi horror, mely karakteres főszereplővel, a feszültségteremtés intelligens megoldásaival marad emlékezetes, még úgy is, hogy a mozikat kikerülte. Brian Duffield íróként már bizonyította, hogy jól bánik a szörnyes forgatókönyvekkel, ám most negyedik típusú találkozásról mesél, Kristen Stewart helyett pedig Kaitlyn Deverön a feladat, hogy szöveg nélkül győzzön meg minket: több ufós filmre volna szükség.

Hol van már 2002, amikor Mel Gibson és Joaquin Phoenix a kukoricás közt megbújó házuk pincéjében barikádozta el magát a Földre érkező idegenek elől! A Jelek akkor érkezett M. Night Shyamalantól, mikor a földönkívüli összeesküvés-elméletekkel tarkított X-akták már bőven lecsengőben volt, sőt, vége is lett a sorozatnak.

Shyamalan nem szimpla ufós filmet rendezett bő húsz évvel ezelőtt, hanem beszélni kívánt a tudomány és a hit örökös szembenállásáról: „A Jelek, meglehet, a Shyamalan-pályamű csúcsát jelenti: egy olyan évtized elején vetette papírra, majd vitte vászonra történetét a rendező, mikor az idegen civilizációkat bemutató filmek közel sem voltak népszerűek a filmes szcénában” – írtuk a filmről készült évfordulós anyagunkban.

2023-at írunk, és Nincs, aki megmentsen címmel streamingen debütált egy olyan földönkívülieket középpontba állító film, amely egyértelműen merít Shyamalantól, Chris Carter Mulder ügynökének minden alufóliasisakos mondatából, de nem szégyelli pofátlanul megidézni a Harmadik típusú találkozásokat sem. Biztos az is, hogy Brian Duffield rendező nagy-nagy rajongója az Alkonyzóna című sorozatnak, amely az ötvenes évektől kezdve, szép lassan termelte ki a paranormális jelenségekre fogékony nézőket.

De tényleg jó az nekünk, ha rég bejáratott húzásokat látunk ismételten Hollywood olyan mozgóképes időszakában, mikor Jordan Peele úgy képes történetet mesélni az idegenekről, hogy közben beteg társadalmakról, elmagányosodásról, összeesküvés-elméletekről is van ideje értekezni? 

Nem különösebben jó, de nem is tragikus ötlet ez a Nincs, aki megmentsen készítőitől.

disney+

Brynn (Kaitlyn Dever) elszigetelten él a családi fészekben: napközben egy modellvárost építget, este vacsorát főz, zenére táncolgat – ha pedig pont arra jár a postás, a bokrok közt elbújik, nehogy beszélgetni kelljen. A városba csak inkognitóban merészkedik, sejtjük, nem akarja, hogy bárki felismerje. Amíg a csavarokon törjük fejünket, Duffield bedobja nézőit a mélyvízbe: Brynn egy este felriad, a házban már nincs áram, nyitva a bejárati ajtó, valaki vagy valami pedig gyanakvásra okot adó hangokat hallat a földszintről. Tíz perc sem telik el, mikor főhősünk először szembe találja magát egy földönkívülivel, ami pont úgy néz ki, ahogy ezeket a lényeket hosszú idők óta elképzeljük. Megjelenésük antropomorf, tehát ezúttal is az ember külső jegyeivel ruházták fel őket: középmagas termet, nagy szemek, szürke bőr – Spielberg is ilyesmiként mutatta meg őket a Harmadik típusú találkozásokban.

Úgy éreztem, hiányzik az a filmes szörny, akit én mindig szerettem, de senki nem ábrázolja már. Azt akartam, csináljunk valami olyat, amit mindenki szívesen látna, de valahogy még sincs már jelen a filmekben

beszélt a rendező az ufóábrázolásról.

Míg az ötvenes évek paranoid sci-fije, a könyvből adaptált Testrablók támadása az amerikai nép kommunistáktól való rettegéséből építkezett, a Nincs, aki megmentsen más úton igyekszik célt érni. Csakhogy Duffield nincs birtokában Spielberg rendezői finomságának, mert egyfelől új filmje inkább egy idegen civilizáció inváziójáról, mintsem a békés kapcsolatfelvételéről szól; másrészt íróként sem elég biztos kezű egyelőre, hiszen az akciószekvenciák oltárán feláldozza az igazán nyugtalanító gondolatok esetleges elültetését.

disney+

A film egyik bátor vállalása, hogy párbeszédek nincsenek: főhősünk mindössze egyszer szólal meg. Nem nehéz kitalálni, hogy alapvetően Kaitlyn Deverön áll vagy bukik a film: Duffield folyamatosan döntéshelyzetekbe löki a főszereplőt, Dever pedig kitűnően hozza az intelligens, múltja elől menekülő, átvitt értelemben is elszigetelt főhőst. A fiatal színésznő eszköztára igen széles, a 2019-es high school-komédiával, az Éretlenségivel szerzett ismertséget, most pedig arról tesz bizonyosságot, egyedül is nagy dolgokra képes. Ehhez szolgáltat mankót a jó színtér, ahol a film játszódik – esetünkben egy avitt családi ház, melynek minden zegzugát, repedését, nyikorgását használja a rendező, hogy alaphangulatot teremtsen a horrorokon edződött nézőknek: bár sokszor megidézi a Hang nélkült vagy épp a Jeleket, felérni azok mellé több okból sem tud.

A Nincs, aki megmentsen ugyanis hamar önismétlővé válik, mind a cselekmény, mind az írói húzások terén. Duffield láthatóan beszélni szeretne a társadalmi elszigeteltség problematikájáról, és mire érdeklődést mutathatnánk a főszereplő múltja iránt, bekúszik a képbe egy idegen, aki telepatikus képességeit nem egészen úgy használja, mint E.T., ezzel pedig a film is megmarad klasszikus sci-fi horrornak.

Így a vállalás, hogy a rendező mélyebben, allegóriákban gondolkodva, napjainkban is létező problémákról beszéljen, már korán a semmibe veszik.

Míg akciók terén – az új Gyűrűk Ura-sorozaton is dolgozó – Aaron Morton képei sokszor lebilincselően izgalmasak, a film a fináléra szétesik, és anélkül, hogy többet elárulnánk: aki zavarosnak találta az Alkonyzónát, az most szemöldökráncolással lép majd ki a streamingfelületről.

Ám mindezekkel együtt sincs szégyellnivalója Duffieldnek: filmje ügyesen zsonglőrködik a horror és a sci-fi műfaja közt, karizmatikus főhősével, klasszikus idegenábrázolásával újra fellobbantja bennünk a kérdést: miért beszélnek egyre kevesebbszer nekünk, nézőknek a földönkívüliekről?

disney+

Pláne akkor, amikor a hivatalos magyarázatokkal szemben egyre szpektikusabbak, az összeesküvés-elméletekre pedig mind fogékonyabbak a mai, modern társadalmak. Ez volna a Nincs, aki megmentsen legnagyobb erénye, hogy végre készült megint egy fogyasztható ufós film? Túlzás volna így leegyszerűsíteni, de a végig fenntartott kiszámíthatatlanság és a feszültségteremtés modern eszközeinek ismerete egy dolgot egyértelművé tesz: Duffield rendezése megérdemelte volna a nagyvásznat, amint csikorogva-nyikorogva, de megpróbálja elhitetni velünk, hogy nem ördögtől való letűntnek hitt megoldásokból filmet építeni. Ez az építmény ugyanis közelebb áll a megmaradáshoz, mint az összeomláshoz.

Nincs, aki megmentsen (No One Will Save You), 2023, 93 perc. 24.hu: 7/10. A film magyar felirattal látható a Disney+ kínálatában.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik