A két jópofa alapötletre épülő hirdetés kivitelezése bár kissé fapadosra – hogy úgy mondjuk: tipikusan kelet-európaira – sikerült, de a pörgős tempó, a feszes vágás és a dögös zene kárpótol a mindezzel együtt járó rossz szájízért.
Az alkotók ezzel nyilván vitatkoznának, sőt jó eséllyel szándékos a számítógépes játékok hőskorát idéző grafika és effektek használata, de talán nem tévedés azt gondolni, hogy a pénzügyi hiányosságokat próbálták erénnyé változtatni velük. Ha a nadrágszíj meghúzására semmiféle szempontból nem volt szükség, akkor viszont szimplán rossz ízlésről beszélhetünk.
Pedig a sztorik eléggé frappánsak: az innivaló kellő energiát ad ahhoz, hogy megoldjuk az irodai affért a főnöknőnkkel a munkahelyen és ahhoz is, hogy a kedvencünk meccsére a stadionba látogatva leszereljük a rivális csapat suttyó szurkolóit. Csak a virtuális valóságban játszódó, párhuzamos történetszálakat hagyták volna a francba. A kevesebb több lett volna.
