Ha az embert megkérik, hogy képzelje el a világ legszárazabb helyét, valószínűleg egy forró, homokkal borított sivatagra, mondjuk a Szaharára gondol. Meglepő módon azonban a bolygó legszárazabb területét nem egy meleg régióban kell keresni – írja az IFLScience.
Persze a forró sivatagokban sem hullik sok csapadék, a chilei Atacamában például évente átlagosan mintegy 1-3 milliméter csapadék esik csak. A térség 10-15 millió éve szélsőségesen száraz, a megfigyelések szerint 1570 és 1971 között egyáltalán nem hullott le jelentősebb mennyiségű eső itt.
Az Antarktisz köztudottan igen hideg, a hideg levegő pedig kevesebb nedvességet szállít, emiatt eleve kevesebb a csapadék a jeges kontinensen. A földrészen ugyan nem ismeretlen a hó, a tengerparti régiókban évente több méternyi hullik le, a kontinens belsejében, távol az óceántól viszont évente néhány centiméter esik csupán. Ezzel az Antarktisz a bolygó legszárazabb földrésze.
A kontinensen belül a McMurdo-völgyek a legkevésbé csapadékosak, a becslések alapján itt mintegy 2 millió éve nem esett eső. A 4800 négyzetkilométeres térségben egyáltalán nem található víz, részben a környező, a nedvesség útját elzáró hegyek miatt.
Leáramló, viszonylag meleg szelek is végigsöpörnek a völgyeken, amelyek 320 kilométer per órás sebességet is elérhetnek. Ezek a légmozgások elpárologtatják és kiszállítják a nedvességet a területről.
A térség szélsőséges környezetét a NASA Mars-analógiának használja. Bár a helyi körülmények extrémek, az élet itt is jelen van: a völgyek középső, kissé nedvesebb részén fotoszintetizáló baktériumokat találtak. Ez reményt adhat arra, hogy akár a Marson is lehetnek organizmusok.
