Az ember általában úgy ül le mostanság a tévé elé, mint Puzsér Róbert – akárhova. Merthogy amit adnak az – köztünk szólva – legtöbbször egy „nem-et se ér”. Kivétel ez alól Vágó István új vetélkedője, az Átvágó. Tudniillik ez a műsor – látszólagos bonyolultsága, furcsa, űrhajóbelsőszerű dizájnja és lassú hömpölygése ellenére – működik.
Ami miatt működik, azt úgy hívják, hogy Vágó István. Amint megjelenik a műsor elején, elfog valami nosztalgia és némi deja vu érzés: már jártam itt valamikor. Persze, mert Vágó éppen olyan, amilyennek a Milliomosban vagy a Mindent vagy semmit-ben megszoktuk. Vágós. Néha egy kicsit túl vágós, túl „milliomos”, de annyival okosabb és hitelesebb a többi vetélkedőműsor-vezetőnél, hogy ez direkt jó.
Fotó: Story4
A formátum saját, ami, lássuk be, üdítő a licenc- és formátumműsorok tengerében. Szerintem a három etápból álló játék középső eleme a legizgalmasabb. Itt nemcsak kérdésekre kell ugyanis válaszolniuk a játékosoknak, hanem a válaszok mozaikja alapján egy tulajdonnevet kell kitalálniuk. Az ember próbál egyszerre kétfelé figyelni, és ha nincs ez az okos pali, aki mindjárt a második adásban elvitte a főnyereményt, akkor az adrenalinunk is magasabbra kúszott volna. Mindegy, így viszont volt kinek drukkolni.
A kecskeméti hirdetésszervező mindent tudott, amit meg nem, azt bölcsen passzolta. Azt is tudta, hogy mit nem tud. És szimpatikusak voltak, így együtt Vágóval. Úgy tűnt, talán a kvízmesternek is megtetszett a kecskeméti hirdetésszervező, mert úgy tűnt, mintha szinte örülne, hogy nyer. Na ja, nem az ő pénze.
Szóval végre egy valódi műveltségi vetélkedő igazán okos embereknek, meg olyanoknak, akik szeretnek ilyeneket nézni a tévében. Én meg vagyok véve.
