Poszt ITT

És itt jön a képbe a Jobbik

Vona Gábor (vona gábor)
Vona Gábor (vona gábor)

Azért nagyon sok a 18 százalék, amire az Ipsos mérte a Jobbikot a teljes választókorú népességben márciusban, mert ez a Jobbik valaha elért legjobb adata. Meg azért is, mert a Fidesz mögötti második párt az előző ciklusban sosem ért el ekkora támogatottságot. A Jobbik fokozatosan, de határozottan erősödik. Egyelőre ez a párt a fő haszonélvezője annak, hogy Orbán vezetői nimbusza napról napra lepusztul. 

Többnyire azokból az adatokból érdemes következtetést levonni, amelyek több hónap alapján kirajzolódó trendet mutatnak. Ha épp nincs küszöbön egy országos választás, akkor a támogatottsági arányok nagyságrendje, meg a változások iránya sokkal fontosabb, mint az a konkrét számadat, ami egy-egy párt neve mellett szerepel. Igazából tehát még csak nem is a 18 százalék a lényeg, hanem az, hogy a Jobbik tábora határozottan gyarapszik.

A kormány októberi internetadós mellényúlása óta a Fidesz népszerűsége nagyot esett. Ezzel szemben a Jobbik öt közvélemény-kutatóból négynél szignifikánsan erősödött. Mindegyiküknél két számjegyűre ugrott a teljes népességben mért támogatottsága, és mindnél a második helyen áll a Fidesz mögött. Három kutatócég adatsorában már 15 százalék fölé jutott. A Jobbiknak ma 1,2 milliónál több támogatója lehet, ami nem jelenti, hogy ezt automatikusan leadott szavazatra is tudná váltani egy választáson, de most komoly esélye lenne meghaladni a 2014 áprilisi egymilliós eredményt. Közben az MSZP 11-12 százalékon kapaszkodott meg, a DK és az LMP a bejutási küszöb környékén van, az Együtt és a PM támogatottsága éppen csak érzékelhető. Az egykori összefogáspártok együttes támogatottsága éppen csak eléri a Jobbikét.

A változás hátterében mindenekelőtt a kormánypárt politikai kiüresedése áll. Az internetadó kezdetben csak tempóvesztésnek tűnt, de mostanra egyértelművé vált, hogy a szabadságharcos-rezsicsökkentő szuperkombó kimerítette tartalékait, s nincs helyette semmi.

Ellenben a netadó ötlete elég volt a Fidesszel szembeni elégedetlenség kitöréséhez. Majd aztán a drogteszt belengetése következett, nyomukban az útdíj és a vasárnapi zárva tartás keresztülverése jöttek. Népszerűtlen és teljességgel magyarázat nélkül hagyott próbálkozások. Holott, a Fidesz mindig is híres volt arról, hogy gondolatmankókkal látja el híveit. Most viszont tényleg csak az akarnokság látszik, az önmagát szolgáló erőpolitika. S az, hogyan üt vissza a “politikai kormányzás” túlgondolása egy olyan párttól, amelynek szakmai műhelye – a Századvég – 2010 előtt még a “jó kormányzás” gondolatára fűzte fel terveit. Ma viszont már ott tartunk, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményben cáfolja, hogy készíttetett volna hatásvizsgálatot. A kormánynak esze ágában sincs ilyenekkel vesződni, minek következtében a vakon hozott döntések elkezdtek visszahullani rá.


Fotó: Hír24/Pál Anna Viktória 

Ehhez jöttek hozzá a korrupciós ügyek, amelyek egyik gócpontja a fővárosi V. kerület. Itt közvetlen támadás alá került a kormánypárt egyik vezetője, Rogán Antal és Orbán alapembere, Habony Árpád, akinek neve bekerült a köztudatba. Azzal pedig, hogy Simicska Lajos nekiesett Orbán Viktornak, a miniszterelnök személyes tekintélye is súlyos sebeket kapott.

A demokratikus ellenzéki oldalon ez alatt minden korábbinál kétségesebbé vált, hogy egyazon oldalról van-e szó. A tüntetésszervező ellenzék feltűnésével a “legradikálisabb” és a “rendszerellenzéki” pozíciók elkeltek. Pont akkor, amikor egyre nagyobbá válik az igény az Orbán-rendszer kemény kritikájára.

Ám az utcai demonstrációk sehogyan se nőnek át mozgalmi szerveződésbe, habár a március 15-i népszavazási kezdeményezés nyilván egy erre tett kísérletként értelmezhető. Ennek sikerétől is függ, hogy magasabb fokozatba kapcsolhat-e az “ellenállás”.

A háttérben kialakulóban és kiterjedőben van egy baloldali szubkultúra, ami igyekszik új témákat felvetni, s ezek körül a szó legjobb értelmében közéletet generálni. E közélet résztvevői egyre gyakrabban ki is jutnak a nyilvánosság felszínére, ahol zavarba ejtően odaillő kérdéseket vetnek fel. Ez a szubkultúra kifejezetten elutasító a “régi” pártokkal, amelyek így nem nyernek hajtóerőt a rajtuk kívül, sőt velük szemben formálódó új gondolatokból.

 Fotó: Hír24/Berecz Valter

E szubkulturális terjeszkedés ma is döntően a fővárosban érzékelhető, miközben jellegzetes vonását adják e belső közéletnek a már-már doktriner viták. Ami persze része az önmeghatározás nehéz küzdelmének. Csakhogy közben az a veszély fenyeget, hogy végül majd olyan pontosan körülhatárolják a baloldaliság különböző definícióit, míg végül mindenki magára marad a saját jégtábláján. Ezen túlmenően egyre többet számít a helyi szervezeti beágyazottság (maradékának) eltérő mértéke: ez határozza meg a választókerületi erőviszonyokat. Bár időről időre létrejönnek különböző szövetségi verziók, a civilek és a pártok legfőbb törekvése a különbözés. Ennek kivitelezéséhez azonban meglehetősen korlátozott eszközpark áll a rendelkezésükre. Végső soron a demokratikus vagy baloldali vagy baloldali-liberális vagy ballib oldal szervezetileg és mondanivalóját illetően töredezettebb, mint valaha.

A pártállásukon manapság módosító emberek a Fideszből “kiszeretve” nem a “régi” pártokhoz fordulnak, és nem is a zárvánnyá lett LMP-t keresik. A tiltakozásszervező ellenzékhez meg nem tudnak csatlakozni, mert annak politikai üzenete megfoghatatlan, szervezetei pedig nincsenek.

A Jobbik a kíméletlenül adagolt gyűlöletpolitika mellett évek óta építi az elitellenes, “kívülállói” pozíciót. S erre most különösen nagy a kereslet. A Jobbik, ha nem is átütő tehetséggel, de kétségtelen következetességgel “megtanította” a választóknak, hogy ő itt a radikális párt, tehát ha az emberek nagy változást akarnak, akkor a Jobbikhoz kell fordulniuk. Az elmúlt egy év “cukisodásával” pedig a Jobbik felmentést kínál a hozzájuk fordulóknak, vagyis lehetőséget és hivatkozási alapot teremt számukra ahhoz, hogy ne kelljen folyton a Jobbik által képviselt ordas eszmékre gondolniuk. A kettős játék nem megy zökkenőmentesen, hiszen időnként feltör a nagyon is komolyan gondolt mélységi rasszizmus, vagy előbukkan az ing alól egy-egy náci tetkó. De sajnos ma már erősen kérdéses, hogy önmagában ez feltartóztathatja-e a Jobbikot.


Fotó: Hír24/Kummer János 

Erősödésének hajtóerejét ugyanis az a kettős tiltakozás adja, ami a Fidesznek és a “régi” pártoknak egyaránt szól.

Súlyosan téved, aki a Jobbikot a populista, demagóg szövegekre  ráígérve akarja előzni. Ha a szociálpolitikában, a külpolitikában vagy a paternalizmusban kezd bárki versenybe a Jobbikkal, akkor azzal akaratlanul is csak hitelesíti a Jobbik szövegeit.

A választók viszont az eredetit, az “őszintét” fogják választani, félretolva az “utánzókat”. Tehát azok a pártok, amelyek esetleg a saját elveiket feladva “jobbikosodnának”, azonkívül aligha érnek el bármit, hogy a meglévő támogatóikat még jól össze is zavarják.

A Jobbikot nem egyes ügyek, hanem a kettős tiltakozás momentuma, valamint az évek óta épített elit- és rendszerellenes pozíció felmutatása viszi előre. A hitelesen demokratikus, a társadalmi krízis iránt érzékeny, a jövőről innovatívan és reálisan gondolkodó ellenzék építésén kívül nincs más stratégia, ami sikerrel kecsegtetne vele szemben.

 

 

“A Fidesznek kicsit jobban össze kell szednie magát – képviselőket kérdeztünk a Jobbik előretöréséről

Olvasói sztorik