A török csapatok 1456. július 4-én kezdték meg az ostromot: ha győznek, szabad út nyílik az oszmán hódítók előtt Magyarország védtelen belseje felé, és megszerzik a Duna, a Dráva és a Száva vízi útjait. Hunyadi János július 14-én áttörte az ostromzárat és csatlakozott a Szilágyi Mihály vezette védőkhöz.
Az egyesült magyar sereg 21-én visszaverte II. Mehmed támadását. Ekkor rántott magával a mélybe egy török katonát a várfalról Dugonics Titusz, ezzel akadályozva meg, hogy akár egy percre is félholdas zászló kerüljön Nándorfehérvárra. Másnap a védők kitörtek a várból, és szétverték a török hadakat. A győzelem mintegy 70 évre megállította az oszmánok további európai terjeszkedését.
III. Callixtus pápa 1456 júniusában úgynevezett Imabullájában írta elő a déli harangszót az egész keresztény világra, hogy imához szólítsa a keresztényeket a magyar keresztes sereg nándorfehérvári győzelméért. Miután Hunyadiék győztek, a pápa módosított a rendeleten: Isten meghallgatta a könyörgést, ezért ezentúl a déli harangszó alatt elmondott imák legyenek a hála hangjai. A nándorfehérvári hősökre emlékszik a déli harangzúgás immár 550 éve.
