Az „elsők”
Néhány napra kiszakadni a nyüzsgő nagyvárosok zajából, és egy csendes helyen kipihenni a mindennapok rohanása okozta fáradságot – ezt a szükségletet a britek már több mint százötven évvel ezelőtt felismerték, az 1880-as évekre pedig a Temze mentén már tömegével tűntek fel a mai kempingezők őseinek tekintett polgárok, akik hosszabb-rövidebb vízi utak után állították fel az esőtől és naptól védő kis építményeiket.
1894-ben, Man szigetén az első, sátorral érkezőknek létrehozott szálláshely, a Cunningham-tábor is megnyitotta a kapuit, ma meglepő módon azonban mégsem ezeket az eseményeket, hanem a brit szabó, Thomas Hiram Holding háromnapos túráját tekintik az azóta is népszerű pihenési módot elindító történésnek.
A férfi 1897-ben készítette el a darabokra szedve biciklin is könnyen hordozható sátrát, majd fiával és két barátjával tartott írországi kerekezéséről Cycle and Camp címmel az év végén könyvet is írt, rengeteg embert meggyőzve arról, hogy a kempingezés nem csak bárki által elérhető, de szórakoztató és olcsó is. Ezzel párhuzamosan a tengerentúlon is elindultak a hasonló törekvések, amiknek a kor négy, világszerte ismert arca, az autógyáros Henry Ford, a világ legtermékenyebb feltalálójaként emlegetett üzletember, Thomas Edison, a természettudós John Burroughs, illetve az első autógumi-gyárat létrehozó Harvey S. Firestone is az aktív részesévé vált, hiszen életükből tíz évet töltöttek azzal, hogy a sajtó által természetesen jól dokumentált utakon élvezték a természet szépségeit.
Nekünk a Balaton
Magyarországon ezek a változások némi késéssel indultak be, a felszerelések két világháború közti gyors fejlődésének köszönhetően azonban csakhamar a határainkon belül is egyre többen döntöttek úgy, hogy a kikapcsolódás ezen formáját választják.
Az igazi áttörést végül a szocializmus évtizedei jelentették, hiszen a sorra nyíló üdülőkben egyre szélesebb néprétegek jutottak pihenési lehetőséghez, a Kádár-kor hajnalán beinduló fejlesztéseknek – így az országban elsőként, 1958-ban megnyílt tihanyi és balatonfüredi kempingek létrejöttének – köszönhetően pedig a berlini fal két oldalán rekedt német családok is egyre szívesebben választották pihenőhelyül a Balatont, ami ekkorra az épp elindult magyar kempingturizmus középpontjává vált.
A magyar tenger körül a hatvanas évektől feltűnő csehszlovák és kelet-, illetve nyugatnémet turisták, valamint a magyarok az M7-es autópályának köszönhetően a következő évtizedben még könnyebben érhették el a tópartot, ahol a nemzetközi, a magyar, illetve a különböző nemzeteket célzó helyek már tárt karokkal várták őket. Az ezekkel kapcsolatos híradások a Kádár-kor derekára már erősen megritkultak, a vendégek száma nem csökkent, sőt, az olcsón elérhető szállások divatja a rendszerváltás után is megmaradt.
Napjainkban
Az elmúlt harminc évben a különböző tóparti kempingek persze átalakultak, hiszen modernizálás nélkül képtelenek lennének túlélni a részben ugyan az idősebbek nosztalgiájára építő, de az egyre fiatalabb generációkat is megnyerni kívánó piacon. A sokszor valóságos üdülőfaluként működő helyek – néhány retró kempinget leszámítva – mostanra épp ezért már nem csupán egy zöld rét, néhány fa, illetve egy sebtéven összeállított vizesblokk együttesét jelentik, hiszen a mai nyaralók egyre inkább elvárják, hogy a sokszor küzdelmes sátorállítás, az esti sütögetés, valamint a Balatonban való hűsölés mellett különböző kényelmi szolgáltatásokat is igénybe vehessenek.
Ilyen fontos pontok ma a legfrissebb nyaralási fotókhoz, vagy épp az esti filmezéshez elengedhetetlen wifi-elérés megléte, de sokan a vízcsatlakozási lehetőséget adó lakóautós parkolóhelyeket, vagy épp a szállodák kényelmi szintjét sokszor elérő, a víztől mindössze néhány lépésnyire álló mobilházakat és üdülőházakat is igénybe veszik, hiszen segítségükkel megszabadulunk a sátrazás sokak számára kényelmetlenséget jelentő velejáróitól.
Az évtizedekkel ezelőtt a magyar tenger rabjaivá vált nyaralók étvágyát az ilyen helyeken természetesen nem csak a hagyományos strandételek – így a lángos, a fényes buciban lévő, sokszor csalamádéval is megtámogatott retro burgerek, vagy épp a hekk – próbálják csillapítani, hanem szélesebb étlappal rendelkező éttermek, illetve élelmiszerboltok is, hogy mindenki anélkül találhassa meg a maga kedvencét, hogy hosszú keresésbe kelljen kezdenie a településen.
Az evés, ivás és fürdőzés hármasából kitörni vágyó vendégeknek is van már megoldás arra, hogy ne érezzék egyhangúnak a jól megérdemelt semmittevős napokat, hiszen most, 2023-ban a szállást adó helyek egyre inkább elkezdték átvenni az aquaparkok szolgáltatásait, így nem csak felszerelt játszóteret, valamint biciklikölcsönzőt találhatunk a területükön, de akár egy élménymedencébe, minigolf-pályába, szaunába, vagy masszázs szolgáltatásba is belefuthatunk.
Aranypart Camping Siófok – napfény és nyár
Ezeknek a vágyaknak ad helyet az Aranypart Camping (Club Pannon), ami nemcsak a nyár legforróbb heteiben, de a most már tartó előszezonban is tárt karokkal várja a vendégeket, akik természetesen nem kizárólag pihenésre vágyó párok, vagy népes családok lehetnek, hiszen a fejlesztések miatt az elmúlt években a csapatépítéseket szervező cégek, valamint az ideális osztálykirándulás-helyszínre vágyó tanárok is előszeretettel bérelnek ilyen kategóriájú, szórakozást és pihenést egyaránt nyújtó szállást.
Az idei szezonnyitásra az Aranypart különböző fejlesztésekkel is készült, így közel ezerötszáz négyzetméternyi új sátras terület mellett hatvan új fát is találhatunk a bejáraton túl, egyes üdülőházakban pedig a belső terek is megújultak.
A cikk az Aranypart Camping támogatásával készült.
