Az 1941-ben alapított kézilabdaklubnak akadtak részsikerei, hiszen a kétezres évek elején háromszor is kupadöntőt játszhatott (2007-ben meg is nyerte azt), 1996-ban és 2005-ben bajnoki ezüstérmes volt, de aztán jött a mélypont: előbb egy 2009-es kiesés, majd a 2012-es idény, ahol az utolsó fordulóban sikerült bebiztosítani úgy a bennmaradást, hogy az azonos pontszámmal álló Istres csak a rosszabb egymás elleni mérlegnek köszönhetően búcsúzott el az élvonaltól.
Közben Párizsba lassan beszökött a katari pénzgyár: 2011-ben Tamim bin Hamad al-Thani emír a Qatar Sports Investments (QSI) révén megvásárolta a klubot, a gigapénzből pedig futotta más szakosztályokra is.
Amíg a 2011–12-es, majdnem balsikerű szezonban a csapat a liga hetedik leggazdagabbjának számított 2,45 millió eurós költségvetésével, egy év múlva aztán a büdzsé 276 százalékkal (!) 9,2 millióra nőtt, közel kétmillióval megelőzve a Montpellier-t. A következő idényben újabb 46 százalékos emeléssel 13,58 millió euróval gazdálkodhatott a szakvezetés, a csúcsot pedig eddig a 2020–21-es idény jelentette a maga 18,86 milliójával.
A klub az elmúlt tíz szezonban kilencszer lett bajnok (csak 2013–14-ben tudta megelőzni a US Dunkerque), ötször nyert Francia Kupát, háromszor Ligakupát, de a focicsapathoz hasonlóan a nagy álom, a Bajnokok Ligája-siker nem jött össze. Európában egyelőre, úgy tűnik, nem elég az összevásárolt keret: döntőznie például csak egyszer sikerült a csapatnak (akkor a Vardartól kaptak ki), háromszor pedig meg kellett elégedniük a harmadik hellyel.
Változatlan célokkal
A nyáron – ahogy minden szezon elején – a „most vagy soha” lebegett minden párizsi drukker és játékos szeme előtt. Lehetett is mire építeni, hiszen a francia liga történetében először lett hibátlan teljesítménnyel bajnok.
A klubnál egyedül amiatt bosszankodtak, hogy egy ilyen bravúros meneteléssel sem tudott Raúl González az Év edzője lenni, ezt a Toulouse szakvezetője, a szerb Danijel Andjelkovic érdemelte ki. (A név nem ismeretlen, az egykori irányító 2004 és 2010 között Szegeden játszott – na, az ő neve még nem került be a pletykák közé a dél-alföldieknél).
A 16,36 milliós büdzséből lehetett is építkezni, a két klasszis kapus, a svéd Andreas Palicka és a dán Jannick Green mellé érkezett a spanyol jobbszélső, David Balaguer, illetve a magyar válogatott jobbátlövő, Máthé Dominik is (igaz, ő térdszalag-szakadás miatt a szezon első felét kénytelen volt kihagyni).
A vezetők állítják: a célok nem változtak. Uralni kell a hazai versenyeket, kvalifikálni kell a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, ahol a PSG a legutóbbi hét alkalomból ötször szerepelt
– írták a csapatról a szezon előtt.
És akkor lesújtott a Montpellier
Ehhez képest a párizsiak már három vereségnél járnak a bajnokságban: kikaptak szeptemberben a Toulouse-tól (27-35), decemberben a Montpellier-től (30-31), március 5-én pedig a Chamberytől (33-34). 24 forduló után a Montpellier áll az élen 42 ponttal, a PSG-nek ugyancsak 42, míg az egy meccsel kevesebbet játszott Nantes-nak 39 pontja van. Őrült végjáték várható.
A Bajnokok Ligájában megnyerték a csoportjukat, 12 győzelem mellett csak otthon a Magdeburgtól (33-37) és idegenben a Veszprémtől (35-36) kaptak ki, és készülhetnek a májusi, Kiel elleni negyeddöntőre.
A legbrutálisabb pofon azonban a Francia Kupában érte a csapatot, az április 4-i elődöntőben ugyanis a Montpellier felmosta velük a padlót:
A PSG most olyan helyzetben van, hogy akár bajnok és BL-győztes is lehet, de előfordulhat az a szégyen is, hogy a világ leggazdagabb klubjaként trófea nélkül marad 2022–23-ban.
Milyen lesz a jövő csapata?
Hogy jövőre mi lehet? A francia sajtó évek óta hangoztatja, hogy egyszer csak elfogy majd a türelem, és megvágják a büdzsét, hiszen minek beleölni ennyi pénzt, ha a BL-győzelem (ami valljuk be, kézilabdában elérhetőbbnek tűnik, mint futballban) egyszerűen nem jön össze.
Az átigazolásokról eddig azt lehet tudni, hogy a lettek óriás jobbátlövője, Dainis Kristopans a német Melsungenben folytatja, míg az olimpiai, világ- és Európa-bajnok dán Henrik Toft Hansen hazatér a Mors-Thy csapatához. Érkezési oldalon az a norvég jobbátlövő, Kent Robin Tönnesen szerepel, aki az elmúlt hat szezonjában sem Veszprémben, sem Szegeden nem váltotta meg a világot.
Raúl González az európai szövetség interjúsorozatában azt nyilatkozta, számára egy álom, hogy 2018 óta Párizsban dolgozhat.
„Szavakkal sem tudom leírni, milyen kiváló minden, mennyire kiválóak a körülmények. Ez egy edző álma, főleg, ha ennyi profi játékos veszi körül. Így sokkal könnyebb, mert mindenki ugyanazért a célért dolgozik, tudják, mit kell tenniük, mind a pályán, mind az edzéseken” – fogalmazott.
Közben segítője, Jesus Gonzalez bejelentette a múlt héten, hogy öt év után a szezon végén elhagyja a klubot. Már az utód is megvan a 43 éves Patrice Annonay személyében, aki kapusként 11 évet húzott le a klubnál 2005 és 2016 között.
Még mindig bíznak a PSG elnökében
Közben a futballcsapat is válságot él át, hiszen a BL-ből simán, kettős vereséggel kiesett a Bayern München ellen, amely most kapott egy sima hármast a Manchester Citytől. A Francia Kupából már a nyolcaddöntőben kiestek a Marseille ellen, maradt egyedüli hadszíntérnek a bajnokság, ahol hatpontos előnnyel vezetnek a Lens előtt – szombaton éppen ellene vívnak csúcsrangadót.
A Le Point hetilap arról írt, hogy lassan leáldozik Nasszer al-Khelaïfi klubelnök csillaga, aki egyelőre nem akarja belátni hibáit. Sőt, a szurkolók haja az égnek állt, amikor a Bayern elleni zakó után kijelentette, a legfontosabb ügy, amin most dolgoznak, hogy a 35 éves Lionel Messi és a 37 éves Sergio Ramos szerződését meghosszabbítsák.
„Nem fogunk hibázni” – jelentette ki. A lap szerint al-Khelaïfi egy nagyon elfoglalt ember, aki több posztot is betölt:
- Katar államminisztere,
- a beIN Media Group igazgatótanácsának elnöke,
- az UEFA igazgatótanácsának tagja,
- az Európai Klubszövetség (ECA) elnöke,
- és emellett még a PSG-t is vezeti – noha csupán ez utóbbi munkakör is százszázalékos figyelmet és odaadást igényelne.
Azonban a menesztésére nem lehet számítani egy olyan időszakban, amikor a katari vezetés a Manchester United átvételére koncentrál – az emírnek megbízható ember kell, ezt a szerepet pedig Nasszer al-Khelaïfi tökéletesen betölti.
