Pamela Anderson ósdi videokazetta-gyűjteményét mutatja, majd egyet be is rak a lejátszóba. Remélem nincs rajta meztelenség – teszi hozzá. Első férje, Tommy Lee tűnik fel a képen lóháton, tetőtől talpig páncélba öltözve, ahogy szerelmet vall Pamelának. Ez nem az a videó, amit mindenki látott, hanem az, amit senki, mégis a színésznő számára az egyik legfontosabb. Végre nem szalagcímek, tapintatlan műsorvezetők, műmellekbe csomagolt színésznők és streamingszolgáltatók mesélhetik el Pamela Anderson történetét, hanem az, akinek a legtöbb joga van ezt megtenni. Maga Pamela.
Lassan a Netflix lesz az igazságok és nagy kinyilatkoztatások terepe: itt mesélte el hat epizódban botrányos kiválásukat a királyi családból Harry herceg és Meghan Markle, most pedig Pamela döntött úgy, hogy nehogy már a Hulu akarjon igazságot szolgáltatni neki egy sorozatban. Inkább elmondja ő maga a történetét arról, hogyan lett a visszahúzódó kanadai lányból a világ leghíresebb dekoltázsa, folyamatosan házasodó, majd elváló celebje, miként okozott szakmai és elsősorban komoly érzelmi törést az életében az, hogy a fél világ végignézte, ahogy akkori férjével szexel.
Pamelát senkinek sem kell bemutatni, hihetnénk, hogy aztán a Pamela közelről című dokumentumfilm mutasson rá, hogy mégis. Amellett, hogy a kilencvenes évek legnagyobb szexszimbólumának számított, a nők tárgyiasításának magasiskolája volt az ő esete: a világ gyakorlatilag két lábon járó melleket látott csak benne, akit az összes újságíró és sztárműsorvezető egyből a dekoltázsáról kérdezett, hisz ha már egyszer kirakta őket a Playboyban, joguk van a közbeszéd részévé tenni a színésznő legjellegzetesebb testrészét.
Szerintem a mellem futott be, én csak asszisztáltam
– meséli némi keserűséggel, de nevetve a színésznő.
Közben végigkommentálja a már említett Pamela-képet, amellyel egy hihetetlenül szerethető, bohókás, de sok szenvedést megélt nő képe kerekedik ki már csak abból is, ahogyan mesél az eseményekről. Egy olyan nőé, akinek karaktere egészen távol áll a buta, üresfejű szőkétől, akit a mellei így betonoztak be a köztudatba. Pamela vallomásának legnagyobb erősségét az adja, hogy a színésznő kellő önreflexióval áll saját sorsához: tisztában volt és van gyengeségeivel, azokkal a játszmákkal, amelyekbe belement, hibáit és kudarcait is fel meri vállalni, ki is mondja a végén, hogy nem áldozat ő, csak így alakult az élet. Ráadásul mindezt humorral teszi, ugyanolyan jóízűen tud nevetni saját, meglehetősen szerencsétlen magánéletén, mint azon, hogy a Baywatch lenémítva sem veszt sokat értékéből.
Aztán Pamela már nem nevet, mikor annak a hátterét boncolgatja, vajon miért vonzzák szinte mániákusan a rossz fiúk, miért választ mindig rosszul, és miért ugrik fejest az összes kapcsolatába. Ennek egyik okát szülői mintában látja, édesapja és édesanyja a mai napig együtt vannak annak ellenére, hogy gyerekkorában többször elköltöztek már egymástól. Pamela és testvére újra és újra végignézték, ahogy szülei kicsinálják egymást, az alkoholista apa kicsinálja a családot, majd a tányértörések után vad békülős szexszel térnek vissza egymáshoz. A színésznő szerint ez olyan családi minta, amelyet belátni tudott, megváltoztatni azonban nem.
Sokkal szomorúbb az a körülmény, amely ennél súlyosabb törést okozott a fiatal Pamela lelkén: gyerekként évekig molesztálta a bébiszittere, majd tizenkét évesen megerőszakolta egy huszonöt éves férfi. A titok – nem mondta el senkinek egyik abúzust sem – felőrölte, emiatt szégyellte testét és szexualitását is. A fojtás alól nem várt helyzetben szabadult fel: rövid kanadai modellkedés után felfedezte a Playboy, és amint lekerült róla a koptatott farmer és a Nirvana-póló, sosem érzett szabadság járta át. Végre uralta a saját testét. Az azelőtt visszahúzódó lányra saját bevallása szerint alig lehetett visszaparancsolni a ruhát, ez pedig egy jövendőbeli playmate esetében kifejezetten előnyös tulajdonság.
Az erotikus fotózások és az, hogy Amerika nagyon hamar szexszimbólummá avatta, segített engedni a korábbi traumák által okozott szorításon. A férfiakkal azonban nem volt túl elővigyázatos, így ment hozzá mindössze négy nap ismertség után Tommy Lee-hez, a Mötley Crue dobosához. Kapcsolatuk immár történelem – főleg most, hogy egy sorozat hét részben tárgyalta ki a legintimebbnek vélt szegleteit is –, amely nem nélkülözött szenvedélyt, boldogságot, családi harmóniát majd bántalmazást és börtönt sem. Szívszorító látni, ahogy a közös videóikat könnyes szemmel néző Pamela elmondja: hat házasságon és számtalan kapcsolaton van túl, de egyetlen embert szeretett igazán, és az Tommy. Mégis határozottan és ellentmondások nélkül penderítette ki életéből élete nagy szerelmét, aki megrángatta a néhány hetes fiukat a karjaiban tartó nőt, és ma sem tenne másképp.
Közös videóból van is elég, a film keretét adja, ahogy közös, lefilmezett pillanataikat nézi, elmondása szerint ugyanis mindent rögzítettek, de csak saját maguk számára. Ebből lett aztán a baj, Pamelának nem kell hét rész, hogy a történetet ismertesse, ahogyan ahhoz sem, hogy levonja a következtetéseket. Az ellopott szexvideó tönkretette színészi ambícióit, még gátlástalanabbá tette a médiát, az ezzel okozott stressz miatt elvetélt. A Pamela által használt hasonlat beszédes: nagyon hasonlóan élte meg szexvideója kiszivárogtatását, mint korábban a nemi erőszakot.
A színésznő belátta, hogy bármit csinál, egy vicc marad, karikatúra. Egyetlen utat látott maga előtt, és az nem a visszavonulás volt: ha nevét nem is tudta tisztára mosni, legalább jó ügyek érdekében felhasználni igen, így lett a PETA rettenthetetlen aktivistája, aki hol Erzsébet királynőt próbálta petíciókkal rávenni, hogy ne állati szőrméből készüljön az őrség fejfedője, hol pedig egyenesen Vlagyimir Putyint kérte meg, hogy állítsa le az orosz fókatermékek importját – ő lett azon kevés nyugati emberek egyike, akire az orosz elnök hallgatott, ugyanis leállította az importot. Ezt leszámítva azonban nem álmodott már arról, hogy ötven fölött ismét megváltja a világot, hazaköltözött szülővárosába, Ladysmithbe, a gyerekei kirepültek, ő pedig mintha megnyugvást talált volna a tóparton üldögélve a kutyáját simogatva. És akkor jött a hír, hogy majdnem harminc évvel a szexvideó kiszivárogtatása után megint leporolják a témát.
Érthető, hogy miért érezték a Hulunál úgy, hogy itt az idő és a megfelelő társadalmi klíma a kilencvenes évek egyik legfontosabb női ikonjának rehabilitációjára, a Pam&Tommy esete azonban több szempontból is aggályos.
A sorozatot kritikánk dicsérte, és ugyan valóban igyekezett nem csupán szenzációhajhász módon tobzódni a szexbotrány szaftos részleteiben, hanem a botrány elszenvedőit megmutatni, a Pamela közelről döbbent rá igazán arra, mekkora kárt okozott. Arról tudni lehetett, hogy a színésznő teljesen elzárkózott a közös munkától, hiába kereste meg az őt alakító Lily James, a Hulu a beleegyezése nélkül is megcsinálta a sorozatot, nem gondolva arra, hogy szép portré ide vagy oda, újrakezdődik a kálvária. A dokumentumfilm meg is mutatja, hogyan fogadta Pamela és mindenekelőtt a fiai a botrány újramelegítését: előbbiben felszakadtak a sebek, újra kizsákmányolva érezte magát, az utóbbiaknak szintén gyerekkori élményeiket juttatta eszébe, amikor az iskolában anyjuk szexvideója volt a téma.
Az érem másik oldala azonban az, hogy a sorozat által generált Pamela-reneszánsznak köszönhetően kapott egy olyan felkérést, amire egész életében vágyott: főszerepet a Chicagóban a New York-i Broadway-en. Láthatjuk a kanadai magányában lázasan pakoló, majd a próbateremben csillogó szemekkel próbáló nőt, aki mégis lehetőséget kap, hogy a botrány miatt megfeneklett álmát megvalósítsa. „Nem akarsz inkább igazi színésznő lenni?” – csak egy a meglehetősen bántó kérdések egész sorából, amelyet karrierje során nekiszegeztek, és amelyre a szokásos félig elnevetgélt választ adja: igazi színésznő vagyok. És bár láthatóan az éneklés nem a legnagyobb erőssége, a közönség és a kritikusok is imádták Roxie Hartként, méltatva Pamela előadói képességeit.
Még ha a sorozat akaratlanul is újra felfedezte a színésznőt, és egyúttal hozzátett ahhoz, hogy immár teljesen más jellegű női ikont faragjon belőle, nagyon hasonló helyzetbe kényszerítették Pamelát, mint ahogyan azt tette a szexvideója a kilencvenes években. Lényeges körülmény azonban az, hogy már más idők járnak, sokat enyhült az áldozathibáztató légkör, és szeretnénk azt hinni, hogy Jimmy Kimmel ma már nem poénkodhatna azon, hányszor húzzák még meg a színésznőt a képernyőn. De még fontosabb, hogy Pamela végre a kínos kis nevetéseken, udvarias visszavágásokon és mások által elmesélt változatokon túl végre a maga módján reagálhatja le a történteket. Az egykori szexszimbólum smink nélkül, kendőzetlen őszinteséggel és önkritikával meséli el életét – szép és tragikus részeket egyaránt –, miközben látszik, jókat mulat magán, mikor azon viccel, hogy meztelenül kéne interjút adnia. Végül nem vetkőzik, de nem is kell neki, hisz évtizedek óta először végre nem a mellei, hanem a kifejezetten szórakoztatónak és szerethetőnek tűnő személyisége került a középpontba.
Pamela közelről (Pamela, a Love Story), 2023, 112 perc. Elérhető a Netflix kínálatában.
