Egy új tanulmány alapján Székelyudvarhely térségének populációja túlnyomórészt kelet-közép- és délkelet-európai összetételű – írja az MTI az ELKH közleményére hivatkozva. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet (BTK AGI) munkatársai által vezetett vizsgálatban ősi apai és anyai leszármazási vonalakat elemeztek.
Szécsényi-Nagy Anna, a BTK AGI vezetőjének kutatási projektje az NKFIH Fiatal kutatói kiválósági program keretében valósult meg. A szakértők azoknak a mintáit vizsgálták meg, akiknek felmenői is ezen térségből származtak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek. A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településeken zajlott 2019-ben. Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében.
A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a régióban, eredetükről számos tudományos elmélet létezik.
A kutatók mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagyfokú heterogenitást találtak a falvakon belül és azok között. Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is. A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai és apai vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (időszámítás szerint 5-9. század) és a magyar honfoglalás kori (időszámítás szerint 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatók.
A szakértők szerint a jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel. Mint hozzátették, a napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőségű a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése. A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba, valamint teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén a Székelyudvarhely környéki régióból.
A BTK AGI munkatársainak partnerei a BTK Régészeti Intézet, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum. A Borbély Noémi molekuláris biológus vezetésével elkészült tanulmány a Genes című szakfolyóiratban jelent meg januárban.
