Alis és én
Az igazán fájdalmas élményekről sokszor nemcsak nehéz, hanem egészen egyszerűen lehetetlen nyíltan beszélni. Olyan erősek, nagyok, zavarosan az érzések, amelyek ezekre a traumákra ráültek, hogy az alól semmilyen hang nem szűrődik ki. De mi lenne, ha a borzalmakon átesetteknek nem magukról kellene mesélniük, csak egy ártalmatlan, kedves játékban vennének részt, ahol egy ismeretlen, elképzelt lány alakját képzelnék és mesélnék el? Ez az elképzelt barátnő, Alis sötét időkön van túl, felfoghatatlan szörnyűségeket élt túl – de már vége, és talán még szép lehet a mese vége. Ez a chilei-kolumbiai-román koprodukció úgy mesél súlyos traumákról, hogy mégis életigenlő és reményteli. Még január 24-én és 29-én lehet megnézni a fesztiválnak Budapesten helyet adó Cinema City Mammut moziban.
A norvég fejfájás
Ugyan mi oka lehetne tüntetni bárkinek egy olyan gazdag és demokratikus országban, mint Norvégia? Hát jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak… vagy mégsem? De lehet-e úgy hátradőlni és élvezni a jólétet, hogy közben egyre egyértelműbb, hogy aligha lehet örülni a gazdasági stabilitásnak, ha lassan nem lehet belélegezni a levegőt? Márpedig a skandináv országokban a klímaváltozás jelei sokkal élesebbek, mint a mi biztonságos mérsékelt égövünkön. Így nem meglepő, hogy épp Norvégiában indított néhány eltökélt fiatal pert az állam ellen, mondván a kőolaj-kitermelés veszélyezteti a jövő nemzedékek jogait a tiszta és egészséges környezethet. Igen ám, de az ország épp a kőolaj miatt olyan gazdag, amilyen – lakói életszínvonalát pedig egyetlen épelméjű kormány sem szívesen engedné megzuhanni. Van-e feloldása a jelen versus jövő dilemmájának? Erről is segít elmerengeni ez a film, amit január 24-én és 25-én lehet még elcsípni a Mammutban.
Örökre szóló pillanat
A közúti balesetek olyan mindennaposak, hogy már szinte csak akkor kapjuk fel rájuk fel a fejünket, ha nagyon tragikusan alakulnak – a köz ítéletének gyorsaságát, kegyetlenségét pedig nemigen kell ragoznunk. De arra ritkán nyílik alkalom, hogy belelássunk azoknak a fejébe-szívébe, akikre ezeket a gyors ítéleteket rásütik. Ez a cseh doksi erre ad lehetőséget: olyan embereket mutat be, akik halálos közúti balesetet okoztak, és ennek a bűntudatával kell együttélniük azóta is. Nyilván nem kevés baleset-megelőzési funkciója is van a filmnek, hiszen az, ha egy halálos kimenetelű baleset nem száraz, távoli újsághír többé, egészen át tudja keretezni a gondolkodásunkat. Január 23-án, 24-én, 28-án és 29-én lesz a BIDF fővárosi műsorán a film.
Szétrombolt kapcsolatok
Mivel az orosz-ukrán konfliktus már hosszú évek óta forrong, így már több éve tele vannak a dokumentumfilmes fesztiválok az orosz-ukrán szembenállást boncolgató filmekkel. A tavaly kirobbant nyílt háború nyomán mindez csak fokozódott, és a BIDF is csurig tele van a háború előzményeit, mindennapjait, hatásait megmutató alkotásokkal. Ez a grúz film is ilyen, és azért ezt választottuk ajánlónkba, mert olyan jelenségekről mesél, amelyeket mi is jól ismerünk itt, Magyarországon: a háborúhoz való viszony megosztó hatásáról és a propagandáról, ami e viszonyt nagyban meghatározza. Hét orosz családot követ a film, amelyek – ha különbözőképpen is – mind magukon viselik ezeket a nyomokat: támogatják vagy ellenzik a háborút, különböző véleményeik miatt pedig esetleg nem is állnak szóba egymással. Ismerős, ugye? A film január 27-én, 28-án és 29-én nézhető a BIDF budapesti vetítésein.
Mi svédek és a covid
„A svéd modell” – mind hallottuk a kifejezést a covid csúcsidőszakaiban: a svédek máshogy csinálják, ők nem zárnak le, ők nem izolálnak, karanténoznak, állítanak le szektorokat, ezt tudtuk. De annak megállapításához, hogy milyen hatással járt mindez, kellett néhány évnyi távolság. Most már talán elegendő a rálátás a témára, ez a film pedig kellő alapossággal járta körbe a témát, ráadásul olyan közel megy a döntéshozatalhoz, az azt végző döntéshozókhoz, amire Magyarországon, ahol csak a lényegről nem lehet soha kérdezni a fejeseket, még nem nagyon láttunk példát. Így aztán ez a film sokkal többről szól, mint annak eldöntéséről, hogy kinek volt igaza, a svédeknek vagy a többi országnak: egy kríziskezelési esettanulmány bátor és nyílt lapokkal játszó politikusokkal, szakértőkkel. Így külön öröm, hogy ezt a filmet nemcsak Budapesten, hanem a fesztivál vetítéseiben részt vevő vidéki mozikban is elérhetővé teszik: Veszprémben, Szolnokon, Szombathelyen, Jászberényben, Szegeden, Egerben, Pécsett is látható lesz a budapesti vetítéseken túl.
Habiszti – Csak azért is!
Egy szokatlan hangvételű, artisztikus film a magyar versenyből, Dobray György rendezésében egy cigány fiúról, Attiláról, aki több fronton is tehetséges: énekel, rappel, gitározik, táncol. Utóbbi tehetsége viszi el végül egy művészeti iskola táncos osztályába is, ahol épp a roma holokausztról szóló táncelőadáson dolgoznak, melynek ő a főszereplője. A felkészülés közben pedig megismerjük Attila életét, lehetőségeit és korlátait, amelyek aligha csak az ő korlátai. A BIDF budapesti vetítésein január 24-én, 25-én és 29-én látható a film.
Örök tavasz
Nem maradhat ki ajánlónkból a BIDF idei kínálatának egyik legizgalmasabb látványvilágú filmje sem, amely kicsit a sokat emlegetett tavalyi Menekülésre emlékeztet abban az értelemben, hogy mint az, úgy ez a doku is (jórészt) animációs filmként született meg, alighanem pontosan ugyanolyan politikai-önvédelmi okokból. A helyszín ezúttal Kína, konkrétan Csangcsun városa, ahol 2002 egy márciusi estéjén a helyi tévé szokásos állami propagandáját megszakították, és a párt által üldözött és tiltott Falun kung nevű spirituális mozgalmat méltató anyag került adásba. Mint kiderült, azért, mert a Falun kung szimpatizánsai rövid időre átvették a hatalmat a stúdió felett. A tetteseknek persze menekülniük kellett, amit meg az állam nem hagyott annyiban, a borzongató történet pedig máig sem ért véget. A gyönyörű képi világú történet a vallás- és véleményszabadságról díjak hosszú sorát zsebelte be, a BIDF-en pedig január 27-én, 28-án és 29-én nézhető meg.
