Egy új tanulmányban a szerzők Szibéria ősi lakóinak genetikáját vizsgálják – írja a Live Science.
Ke Vang, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet és a Fudan Egyetem munkatársa kollégáival észak-európai leleteket elemzett, a legkorábbi maradványok 7500 évesek.
Az eredmények feltárták, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a gének nemcsak Ázsiából Amerikába, hanem visszafele is áramlottak a korszakban, az emberek tehát oda-vissza utaztak a Bering-földhídon. További érdekesség, hogy egy olyan nyugat-szibériai sámán 6500 éves csontjait is megvizsgálták, akit több mint 1500 kilométerre nyugatra temettek el attól a népcsoporttól, amelyhez genetikailag kötődött.
Észak-Ázsia, különösen a Nyugat-Szibériától Északkelet-Szibériáig terjedő terület kulcsfontosságú volt fajunk terjedésében. A szakértők úgy vélik, hogy a helyi populációk az Ázsiát Amerikával egykor összekötő Beringián át mintegy 20-13 ezer éve érték el Észak-Amerikát. A földhidat utóbb elnyelte a tenger.
A régióból kevés ősi DNS maradt fenn, ezért nem sokat tudni a térség egykori lakóiról. Az új publikációban a kutatók tíz emberi genomot mutatnak be, az érintettek közül többen az Altaj régiójában éltek. Az adatok feltárták, hogy egy korábban ismeretlen vadász-gyűjtögető csoport élt ezen a területen. A csoport genetikai öröksége Észak-Ázsiában jóval később, még napjainkban is kimutatható maradt.
Az eredmények alapján a korszakban elképesztő mozgékonyság jellemezte az emberi közösségeket, az Altaj pedig kulturálisan és genetikailag is sokszínű volt. Úgy tűnik, az ősi csoportok a véltnél jobban összekapcsolódtak.
