Pócsik László, a magyar csapat vezetője arra a kérdésre, milyen napjuk volt, komolytalanul csak annyit mondott: „a szokásos semmi”.
Persze a részletekből már kiderült, hogy az is jóval több, mint ami egy haditengerészeti kiképzésen történik egy átlagos hétfő délelőtt. A rajt például jó fél órát csúszott, mert elromlott a szervezők helikoptere és senkit nem engedtek be a mért szakaszra.
„A pálya első része igazi autógyilkos szakasz volt, ahol sok minden lettem volna, de Toyota az biztos nem” – érzékeltette a helyzetet a csapatfőnök, hozzátéve, hogy a maradék viszont egy viszonylag gyors pálya volt, de a rosszul megválasztott tempóval nagyot lehetett hibázni. Az UNIQA Safety Car pilótája szerint a Dakart ma csak elrontani lehetett, megnyerni biztosan nem, mert rengeteg hibalehetőség volt a pályában.
A Sandlander versenyautóinak fekszik a dél-amerikai terep. „Lekopogom, eddig pont semmit nem kellett hozzányúlni egyikhez sem, a por kitakarításán és a permanensen leszakadó lökhárítók visszaillesztésén kívül nincs semmi baja a kocsiknak” – emelte ki Pócsik László.
Bognár József, a 455-ös rajtszámú egység navigátora szerint elég változatos volt a pálya, sokat kellett navigálni a láthatatlan utak tömkelegében, de tévedés nélkül végigment mindkét alakulat. „Úgy gondolom, hogy a mi kategóriánkban jó időt jöttünk” – jelentette ki elégedetten.
Az utolsó perui szelektív végén több ezer néző búcsúztatta a versenyzőket.
A Pócsik László – Farkas Nándor – Szaller Zoltán hármas 3 óra 9 perc 38 másodperc alatt ment végig a szelektíven, ez a legjobb időhöz képest 1 óra 19 perc 58 másodperc elmaradás. Sebestyén Sándor és Bognár József szorosan a trió nyomában, egészen pontosan 14 másodperccel később ért célba. A két egység helyi idő szerint öt órakor a 86. és 87. helyen állt az összetett értékelésben.
