A fenyőfa díszítés a kereszténység egyik legfontosabb ünnepének, a karácsonynak elterjedt hagyománya, viszont már a kereszténység megszületése előtt különös jelentőséggel bírtak az örökzöldek és fák az ókori pogány népek számára a téli időszakban: a germán, a római, az egyiptomi és a kelta kultúrákban is tisztelték ezeket a növényeket. Ahogy ma az emberek karácsonyfát állítanak, úgy ezen népek örökzöld faágakat aggattak ki otthonaik ajtajára és ablakaira, ugyanis úgy tartották, hogy azok elűzik a boszorkányokat, a szellemeket, a gonosz lelkeket, és távol tartják a betegségeket – írja a Múlt-kor.
Elűzi a sötétséget
Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, a téli napforduló idején pedig a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték. Sokan úgy hitték, hogy a nap tulajdonképpen egy isten, a tél pedig akkor jön el, amikor a napisten beteg és gyenge lesz. Az örökzöldek a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztették őket.
Az örökzöld növények az óészaki társadalom hitvilágában is fontos szerepet játszottak: a skandinávok úgy gondolták, hogy az örökzöldek a fény istenének, Baldrnek különleges növényei.
A brit királynő divatba hozza
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, a keresztények ekkor kezdtek el feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az, aki megteremtette az égő gyertyák és a karácsonyfa harmóniáját. A német reformátor a történet szerint éppen hazafelé tartott egy téli estén, mikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényekre lett figyelmes. Luthert annyira magával ragadta a látvány, hogy családjának is beszámolt a jelenségről, és úgy mutatta meg nekik, mit is látott, hogy gyertyákat aggatott egy fára.
A szokás Amerikában még a 19. században is furcsának hatott, a karácsonyfa-állításról fennmaradt első feljegyzés az 1830-as évekből származik, és Pennsylvania német telepeseinek nevéhez fűződik, bár a hagyomány a német otthonokban jóval korábban meggyökeresedett. Pennsylvania német lakosai 1747-ben is felállították a maguk közösségi fáját, de jó száz évig a legtöbb amerikai ezt pogány szokásnak tartotta.
A puritán örökséget az egyre befolyásosabb német és ír bevándorlók ásták alá. A karácsonyfa később komoly támogatókra talált Viktória brit királynő és férje, Albert szász-coburg-gothai herceg személyében. A királyi pár 1846-ban az Illustrated London News című lap egyik rajzán volt látható gyermekeik körében a feldíszített fenyőfa mellett. Viktória – ellentétben elődeivel – rendkívül népszerű volt az alattvalók között, és ha valamit tett, abból kis túlzással divat lett; nemcsak Nagy-Britanniában, hanem a tengerentúlon is. A fa ezzel végleg megérkezett az USA-ba.
Megérkezik Magyarországra
Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre tett szert, Amerika pedig nagyra tört – legalábbis ami a karácsonyfák méretét illeti. Amíg Európában ebben az időben maximum 1,2 méter magas fenyőket vágtak ki, addig az amerikaiak plafonig érő fákat állítottak.
A 20. század elején a tengerentúlon házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, a németek viszont továbbra is az almát, a mogyorót vagy éppen a marcipános sütit preferálták. Hamarosan elterjedtek az égősorok is, így a karácsonyfák napokon át hirdethették az ünnep szentségét, immáron egyre többször a városok főterein. A szokás Berlinből jutott el Bécsbe, ahol a 19. század első évtizedeiben az arisztokrata családok és a művészek körében gyorsan elterjedt, a század közepén pedig már a polgárcsaládok is megünnepelték ezt a napot.
Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezerédy családoknak is.
Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
