A Fővárosi Ítélőtábla 2009. február 11-i jogerős ítéletében kimondta, hogy Paizs Miklós „Balra át!“ című számával nem követett el becsületsértést Grespik Lászlóval szemben. Az ítélet szerint a zeneszám szövegének Grespikre vonatkozó része a véleménynyilvánítás szabadságának határain belül van. A bíróság szóbeli indokolásában elmondta, Grespik László közszereplő volt a szám megjelenésekor, ezért az átlagembernél többet kell tűrnie. A Balra át! című dalban megjelenő, Grespikre vonatkozó vélemény nem súlyosan gyalázkodó, és nem éri el azt a szintet, ami az emberi méltóságában sértené a Fővárosi Közigazgatási Hivatal volt vezetőjét.
Grespik 2004–ben jelentett fel Paizs Miklóst becsületsértés miatt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2007-ben felmentette Paizs Miklóst, majd 2008-ban a Fővárosi Bíróság bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében, és egy év időtartamra próbára bocsátotta. Harmadfokon a Fővárosi Ítélőtábla bűncselekmény hiányában mentette fel az előadóművészt.
A TASZ álláspontja szerint a jogerős ítéletnek fontos üzenete van: a véleménynyilvánítás szabadságának a közszereplők esetében tág tere van, a közhatalom gyakorlói és a közszereplők viselni kötelesek a szélsőséges kritikát is. A bíróság megerősítette: bírálat, a kritika és a véleménynyilvánítás szabad. A becsület csorbítására alkalmas beszéd nem a bírálattal illetett személy szubjektív felfogása, hanem az objektív társadalmi értékítélet alapján ítélhető meg. Az objektív társadalmi értékítélet szerint pedig a Fővárosi Közigazgatási Hivatal volt vezetője tűrni köteles a szélsőséges beszédet is.
Paizs egyik korábbi nyilatkozata
„Én, Paizs Miklós, alias Sickratman, tudatosan írtam Balra át! című blődlimben hazugságokat. Megismétlem. Tudatosan hazudtam, sértettem becsületet és uszítottam, ahogyan annyian ebben az országban. A médiában és ilyen-olyan összejöveteleken már megszoktuk az ilyesmit, ráadásul a törvények is védik a hazudozókat, becsületsértőket és gyűlöletgerjesztőket (talán helyesen, talán nem). Amit csináltam, abban nézetem szerint csak az a meredek, hogy átemeltem a gusztustalanságot a popzenébe. Hogy újszerű foglalatba helyeztem a mocskolódás büdös kénkövét. Remélem, hogy számom alapos és határozott undort váltott ki minden jóérzésű emberből, és, hogy legközelebb talán nagyobb tétje lesz, és az eddigieknél határozottabb elutasításhoz vezet, ha valamely közéleti szereplő újra az általam ébresztő szándékkal, de általában manipulációs célból alkalmazott nemtelen eszközökhöz nyúl. Az általam (reményeim szerint) okozott kellemetlen érzést nem szeretném bocsánatkéréssel enyhíteni, sőt, azt kívánom, hogy minél tovább tartson.”
