Drupon Konchok Jigmet 2004-ben érkezett Magyarországra Drupon Konchok Lhundup társaságában, azóta a Drikung Kagyü Buddhista Egyház magyarországi képviselői. 18 éve a zalaszántói Világosvár hegyen élnek, a Béke Sztúpa buddhista szentély szomszédságában, amelyet a béke világítótornyának is neveznek.

Jigmet az észak-indiai Ladakban, egy Phjang nevű faluban született 1976-ban. A helyi hagyományok szerint az ott élő családok egyik gyermeke szerzetesnek áll. Hat testvér közül választotta ki őt a család és buddhista mestere, így kilencévesen már kolostorba került. Tizenkét évesen saját elhatározásából döntött úgy, hogy a spiritualitásnak szenteli az életét. A szerzetesi fogadalmak teljesítése, a buddhista iskolák kijárása után négy év elvonulásra ment a Himalájába. Ezután az egyház vezetője, Gyalwa Drikungpa Kyabgon Chetsang utasítására Jigmet láma 29 évesen Magyarországra költözött.

Eredetileg három évre érkezett, de a buddhista közösség és az alapítvány tagjai kérték, hogy maradjon, amit a Drikung Kagyü egyház vezetője jóváhagyott. Így ismerkedett meg az évek során egyre mélyebben a magyar kultúrával, autodidaktaként megtanulta a magyar nyelvet, állampolgársági vizsgát tett, jogosítványt szerzett. És közben a falubeliek is hozzászoktak a lámák látványához.

Jigmet még sosem járt külföldön, amikor mestere kijelölte számára Magyarországot. A szerzetesek nem dönthetnek arról, hogy hova költöznek, az egyház vezetője nevezi ki rezidens dharma-tanítónak őket, majd jelöli ki a célországot. Ha holnap egy másik országba küldené, 18 év után kérdés nélkül elindulna.

A Béke Sztúpa környékét 2004-ben a két szerzetes érkezése töltötte meg élettel. A sztúpa szakrális építmény, a buddhista világ egyik szimbóluma, amely eredetileg egy földhalom volt, ezekben tartották Buddha elhamvasztott maradványait. A Béke Sztúpát Bop Jon koreai buddhista szerzetes kezdeményezésére építették 1992-ben dél-koreai, magyar és osztrák adományokból, majd az épületet 1993-ban a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco avatta fel. Az ezt követő években több szerzetes is élt itt, de mind csak rövidebb ideig.

A 30 méter magas sztúpa Buddha bölcsességét, szellemét és együttérzését jelképezi. A három szinten körüljárható épület tömör, nincs sem nyilvános, sem titkos bejárata. Az épület felső szintjén körben megszentelt imamalmok, belsejében pedig 24 méteres életfa található, ekörül különböző szinteken pedig Buddha-ereklyét, tanításait, imazászlókat, imákat és különböző pozitív energiájú anyagokat helyeztek el, mint az arany, ezüst, réz és különböző gyógynövények virágai.

A sztúpa mellett található Milarepa Meditációs ház találkozóhelye a közösségnek, helyszíne az elvonulásoknak, beavatásoknak, meditációknak, tanításoknak és imáknak. Jigmet láma minden reggel ötkor imával kezdi a napot, ami másfél-két óráig tart. Ennek része az ima, a mantrázás és a leborulás, ami a tisztelet mellett az énhez való ragaszkodás elengedését jelképezi. Ezt minden szent helyre érkezéskor legalább háromszor megteszik. A szerzetessé válás folyamatának része a leborulás gyakorlása, amikor hajnali 3-tól este 11-ig leborulásokat végeznek, két hónapon keresztül akár naponta háromezret.

A szerzetes tiszta és egyszerű, de aktív életet él, ennek pedig elengedhetetlen része a fizikai munka. A kétkezi munka szintén az ego elengedésének egyik eleme. A láma maga végzi a sztúpa és a meditációs ház körüli tennivalókat, fát vág, követ tör, kertet rendez, felújít. A két szerzetes közösen építette a házuk és a sztúpa között a hegyoldalban húzódó 300 méteres lépcsőt, a kerteket, térköves utakat, és részt vettek a sztúpa felújításában is. Spirituális élete mellett a világi tennivalókat is maga végzi. Kéthetente jár Zalaszántóra vagy Keszthelyre élelmiszert vásárolni, beszerezni a sztúpa és a meditációs ház körüli munkához szükséges eszközöket, és az alapítvány hivatalos ügyeit intézni.

„Sokan kérdezik, hogy mi a feladatunk itt. Feladata itt a lámának nincs. Nem akar téríteni, nem oszt feladatokat vagy kötelezettségeket. Egy célja van: segíteni bármiben az embereknek, akik hozzá fordulnak” – mondja.

Lelki segítségre pedig mindig szükség van. A fizikai világban nagyobb kényelemben élünk a Földön, mint valaha, de a lelki békénk és nyugalmunk szegényebb. Nagy a depresszióval küzdők és elmagányosodottak aránya, akik közül egyre többen fordulnak a spiritualitás irányába. Ezt Jigmet is tapasztalja. Szerinte a koronavírus-járvány okozta gyors változások és bizonytalanság rádöbbentette az embereket arra, mennyire hirtelen érkezhet a változás az életükbe. Ezáltal az emberek megtapasztalják az élet valódi természetét, szembesülnek a mulandósággal és mulandóságukkal, a halállal és az élethelyzetek drasztikus megváltozásával. Jigmet ezt a mulandóságot, az élet valódi természetét és folyamatos változását igyekszik az emberek lelkével elfogadtatni.

„Hallottam olyan emberről, aki bezárkózott az otthonába hideg élelemmel, magára zárta a házat, a kaput és az ajtót. Volt olyan, aki több millió dolláros bunkert épített a föld alatt, hogy ott vészelje át a világvégét. De kérdem én: ha világvége van, mit ér az, hogy bezárkózik az étellel otthon vagy a bunkerbe? Ha mindenki beteg, nem mi leszünk az egyetlenek, aki nem lesz beteg. Ha mindennek vége, egyedül nem fogunk itt maradni. Nem a világnak lesz vége, hanem ennek az életünknek. Tegyük fel, hogy én meghalok. Nekem az világvége” – mondja.

Jigmet láma az oda látogatók számára mindig nyitott beszélgetőtárs. Sokan sok céllal és gondolattal érkeznek, mintha pszichológushoz jönnének. „A legtöbben azt kérdezik, hogy aki idejön gyakorolni, annak buddhistának kell lennie, buddhistává kell válnia? A válasz az, hogy nem, nem kell. Nem kell vallást cserélni. Egyedül azt kell megfogalmazni, hogy milyen nehézségei, milyen fájdalmai vannak, és mitől akar megszabadulni az életében.” A szerzetes mesél nekik Buddha tanításairól, szertartásokat és imát tanít, beszél a tudat hatalmáról, hogy megszabadulhassanak a depressziótól, félelemtől és könnyebb, nyugodtabb lélekkel távozzanak.

„Ha belül nincs béke, akkor kívül sehol nem nyugodhat az ember. Először magunkat kell szeretni és magunkkal megbékélni. Ha valakiben megszületik a szeretet, csak abból születhet az együttérzés. Akik pedig nem hisznek a spiritualitásban, azoknak azt szoktam javasolni, hogy adjanak a szegényeknek ételt, ajánlják fel az «én» helyett másnak, ragaszkodástól mentesen. Engedjenek szabadon állatokat. Vegyenek halat a piacon, és engedjék a folyóba. Engedjék ki a pókot és a hangyát a házból. A Himalájában bevett szokás, hogy kecskét, birkát, jakot, tyúkot, halakat szabadon engedünk. Ezzel nem csak az állatot szabadítjuk meg és engedjük élni: magunkat szabadítjuk meg.”

A sztúpa és a meditációs ház fenntartását az oda látogatók és a közösség adományaiból, illetve a sztúpa mellett található ajándékbolt bevételéből fedezik. A szerzetesek eltávolodását a világi és anyagi léttől az is mutatja, hogy nincs saját vagyonuk, nincsenek értéktárgyaik, cölibátust fogadnak, és kopaszra nyírják fejüket. Legfeljebb három váltás ruhájuk lehet. A ruhákat sokszor adományként kapják a közösségtől, azonban ha túl sok gyűlik össze, azt a következő hazalátogatásukkor Ladakban elajándékozzák.

A szertartások során Jigmet Láma imát mond azokért is, akik ezt kérik tőle. Sokan telefonon, SMS-ben vagy a Facebookon keresik őt, hogy imát kérjenek egészségükért, nyugalmukért vagy problémájuk megoldására. A lámával minden hétvégén közös és nyitott meditációra van lehetőség a meditációs házban. A közösségben gyakorlók rendszeresen hoznak felajánlást (ételt, italt) Buddhának. Ebből a láma a meditációk és gyakorlások után minden jelenlévőnek ad.

A szerzetesek már gyerekkorukban, a kolostorban megtanulnak főzni, ahol minden nap segíteniük kell a konyhában. Étrendjük gabona- és zöldségalapú, szigorúan húsmentes, jellemző a kevés, de laktató étkezés. A szerzetes este már nem ehet, és figyelnie kell a hasban a három elem, a víz, a levegő és az étel egyensúlyára. Egészségesnek azt tekintik, ha mindháromnak van hely.

A buddhista tanítások szerint a cél az, hogy a „három mérget” tudjuk csillapítani, majd elhagyni: a tudatlanságot, a ragaszkodást és a haragot. Ekkor alakulhat ki tiszta együttérzés a többi érző lénnyel, megbékélés magunkkal és a világgal. Jigmet szavaival:

Úgy kell tenni, mint a lámpának, amelyik világít. Ha belül nyugalom van, teljesen mindegy, hol laksz, hová mész, ott nyugalom és harmónia lesz. Nyugodt, békés és szeretettel teli életet csak akkor tudunk élni, ha a belső sötétséget elűzi a fény. Arra kell törekedni, hogy a lámpa mindig fel legyen kapcsolva.