A Bíró-Nagy András, Szászi Áron és Antal Bálint által jegyzett felmérésben a magyarok globális veszélylistájának második helyére a „jövőbeli háborúk kitörése, geopolitikai fenyegetések” válaszlehetőség került, míg a harmadik helyen a klímaváltozás áll – ez utóbbi 3 százalékponttal magasabban, mint 2021-ben.
Bár pártszimpátia szerinti leosztásban is hasonlók a válaszok, az arányok eltérnek: a kormánypárti válaszadók nagyobb arányban nevezték meg a jövőbeli járványok veszélyét (51 százalék), mint az ellenzékiek (40 százalék). Más szempontból viszont jelentős eltérések is tapasztalhatók: a fideszeseknél a negyedik helyen a globális migráció áll, míg az ellenzékieknél ez csak a 9. helyre került. A demokrácia világszintű visszaszorulásától viszont az ellenzékiek sokkal jobban tartanak (32 százalék), mint a kormánypártiak (21 százalék).
A kutatás, amelynek célja az volt, hogy felderítse a pandémia hosszú távon is megmutatkozó hatásait, arra is rámutat, hogy amíg a koronavírus-járvány harmadik hullámában a magyarok 82 százaléka veszélyesnek tartotta a vírust, addig 2022 őszén már csak 65 százalék gondolta így. Ebben a kérdésben ráadásul nem a demográfiai és a politikai orientáció volt a leginkább meghatározó, hanem a járvánnyal kapcsolatos személyes érintettség, valamint az oltott–nem oltott törésvonal. Azok a válaszadók tartották veszélytelennek a vírust a legnagyobb arányban, akik nem ismertek súlyos Covid-19 beteget (44 százalék), vagy akik nem voltak beoltva (48 százalék). Fontos adalék azonban ehhez, hogy
Tízből ketten jelentősen alulbecsülték az áldozatok számát, a válaszadók fele pedig nem tudta vagy nem akarta megbecsülni a számot, amiből a kutatók arra következtettek, hogy a magyarok számottevő része tájékozatlan a járvány áldozatainak számáról.
Van ugyanakkor egy másik mutató, amely magasabb, mint a hivatalos adat: a megkérdezettek 47 százaléka azt állította, hogy tudomása szerint átesett a Covidon – ez jóval magasabb arány, mint a kormányzati nyilvántartásé. A válaszadók ötödének volt olyan közeli ismerőse vagy családtagja, aki kórházba került vagy elhunyt koronavírusos megbetegedés miatt, több mint harmaduknak pedig van olyan távolabbi ismerőse, aki súlyosan megbetegedett.
Jól látható a járvány későbbi egészségi hatása is: a megkérdezettek 40 százaléka mondta azt, hogy a betegség utáni 1–3 hónapban volt valamilyen poszt-Covid szindrómára utaló tünete, 10 százalék pedig azt mondta, hogy ennél is tovább tartottak a betegség utáni tünetei (long-Covid szindróma). Ez utóbbi a 30 év alattiakhoz képest az összes idősebb korcsoportban nagyobb eséllyel fordult elő, a települések között pedig inkább a kisvárosokban és a falvakban.
A felmérés készítői rámutatnak, hogy a válaszok alapján a magyar társadalom jelentős részét érinthetik a koronavírus-megbetegedés hosszú távú szövődményei, ezért a közegészségügyi rendszernek is nagyobb hangsúlyt kell fektetnie – a megelőzés és a Covid-megbetegedés akut kezelésén túl – a poszt-Covid tünetek feltérképezésére és gyógyítására is.
Ami a megelőzést illeti, az ismétlőoltás egyértelmű elutasítása a 40 év alattiak körében 37 százalék, a középkorúak esetében 29 százalék, míg a 60 év felettiek esetében már csak 22 százalék. A negyedik oltás lehetőségével leginkább a 60 év felettiek éltek eddig, kétszer akkora arányban vették fel, mint a 40–59 év közöttiek, és háromszor annyian, mint a 40 év alattiak.
Az elsőkörös Covid-oltást a budapestiekhez képest a falvakban és a kisvárosokban nagyobb eséllyel utasították el, a megyeszékhelyeken és a kisvárosokban viszont az ismétlőoltással voltak így. Azok, akik nem oltatták be magukat, leginkább valamilyen – vélt – egészségügyi kockázat miatt döntöttek így, vagy azért, mert bizonyos okból nem tartották azt hasznosnak: nem hittek a vírus létezésében vagy elegendőnek tartották a saját immunrendszerüket.
A pandémia lecsengésével a járványügyi higiéniai intézkedések támogatottsága is csökkent: amíg a kézfertőtlenítő pontok kihelyezését a megkérdezettek 53 százaléka még mindig támogatja, a kötelező maszkviselést a tömegközlekedési eszközökön nagyjából ugyanennyien ellenzik, ugyanezt a boltokra vonatkoztatva pedig még többen (59 százalék).
A felmérésben arra is rákérdeztek, hogyan változtak a lakosság emberi kapcsolatai az utóbbi fél évben. A megkérdezettek nagyjából ötödének javultak a családi és barátai kapcsolatai vagy a párkapcsolatuk, de a munkakapcsolatok javulását érzékelők aránya is meghaladja azokét, akiknek romlott valamelyik kapcsolata.
A mentális hatások közül az egészségtudatos életmód felértékelődése volt jellemző (41 százalék), de az otthon eltöltött idő is értékesebbé vált sokak számára (32 százalék), illetve a járványhoz kötődő szociális szorongások (18 százalék) és lelki nehézségek (16 százalék) is az emberek közel ötödének helyzetét meghatározták.
A tendenciákból arra következtethetünk, hogy a lakosságot érintő mentális nehézségek hatása csökkenni látszik a szociális távolságtartás és a karantén végével együtt, de a megyeszékhelyen élők között még mindig 22 százalék, a kisvárosban élők között 20 százalék, a falvakban élő lakosság esetén pedig 17 százalék azok aránya, akikre jellemző a szociális szorongás.
A járvány munkaerőpiaci hatását is sokan megérezték, de már ez is csökkenőben van.
Az otthoni munkavégzés leginkább a diplomásokat érintette: 60 százalékuk dolgozott otthonról, míg a 8 általánost vagy szakmunkásképzőt végzettek körében ez az arány csak 16–18 százalék volt. Bár a megkérdezettek valamivel több mint fele nyilatkozott úgy, hogyha tehetné, akkor a személyes munkavégzést választaná (52 százalék), azok között, akik megtapasztalták a távmunkát, népszerűbb ez az opció. A home office-tapasztalattal rendelkezők 54 százaléka nyitott erre a lehetőségre, míg azoknak, akik nem dolgoztak így, csak a 15 százaléka.
Jóval népszerűbbek viszont a hibrid megoldások: a megkérdezettek 52 százaléka el tudna képzelni legalább heti egy home office-napot. Ez a lehetőség iskolai végzettségtől függően 42–64 százalékos népszerűségnek örvend, annál magasabb az arány, minél magasabb a végzettség.
2021-hez hasonlóan ismét megvizsgálták, hogy a magyar társadalom miként értékeli az Orbán-kormány egészségügyi és gazdasági válságkezelését. A magyarok 3,1 pontot, azaz összességében közepes osztályzatot adtak. A gazdasági válságkezelés 2,9 pontot kapott, ez nem jelentős, 0,1 pontos csökkenés az egy évvel korábbi adathoz képest.
A gazdasági válságkezelést a társadalom valamennyivel rosszabbnak ítéli meg, mint az egészségügyit, ami összhangban van a Policy Solutions előző két Covid-kutatásával. A kérdésblokk új eleme volt viszont az energiaválság megítélésének felmérése. A magyar társadalom átlagosan 2,9 pontot adott a válságkezelés ezen területére, ami megegyezik a járvány alatti gazdasági válságkezelés megítélésének pontszámával.
A kutatók megjegyzik, hogy most már három adatfelvételük is alátámasztotta azt, hogy
Az is ismét bebizonyosodott, hogy a kormányzati válságkezelés megítélését elsősorban a politikai preferenciák határozzák meg: a fideszesek mindhárom válság kezelését stabilan jóra értékelik (3,8–3,9), míg az ellenzékiek értékelése közelebb van a ketteshez. A Mi Hazánk szavazói és a pártnélküliek átlagosan gyenge közepesere értékelik a kormány teljesítményét.
