A lányok éppen beszélgettek, amikor Alfonz gazda megérkezett. Fenyőfaszörpöt hozott a kegyeiért versengő vendégeinek, akik rögtön perdültek-fordultak: egyikük vizet hozott, a másik poharat, a harmadikat meg Bea küldte be a házba, hogy kettesben maradhasson a gazdával. Olyan lelkes volt, hogy a gazda megkérdezte tőle: „Mit ittál? Téged sem csak a Nap sütött meg ma, ugye?”
Hú, de sok vagy Bea! Most nagyon sok vagy
– lehetett hallani az egyik versenytársat a távolból.
Alfonz gazda és Bea flörtölni kezdett, majd arról beszéltek, hogyan kenegetnék be egymást naptejjel. Akkor sem fogták vissza magukat, amikor a többiek visszatértek a társaságukba.
– Ide nézzél rám, vagy nem tetszik a látvány? Akkor mondjad…
– Nem, egyáltalán.
– Egyáltalán?
– Nem, csak kicsit sok a ruha még rajtad.
Alfonz – saját bevallása szerint – élvezte a Beával folytatott interakciót. A lány még a lábait is a gazda ölébe tette, a többiek viszont nem győzték a szemüket forgatni a flörtölés láttán.
