Gazdaság

Még pár év, és a magyarok is 600 ezret kereshetnek

A világ gazdagsága és polgárainak fogyasztása 1990 óta szárnyal, s ez így lesz a jövőben is. A magyarok egy évtizeden belül érett fogyasztókká válhatnak - véli egy tanácsadócég.

Egyre gazdagabbak leszünk, csak nem vesszük észre

Húsz év alatt megduplázódik a világ fogyasztása: 2020-ban már évi 40 ezer milliárd dollárt költünk majd el. Ez óriási boommal jár majd, hisz ez az összeg majdnem másfélszer annyi, mint amennyit 2010-ben vásárolgattak el a világ polgárai – írja tanulmányában az AT Kearney nemzetközi tanácsadócég.


Fotó: MTI / Kosztincsák Szilárd

Aha, hát persze, a formálódó kínai középosztály végre megkóstolja majd a marhahúst, életében először – gondolhatnánk, de tévednénk. A növekedésből a legnagyobb részt még mindig az USA hasítja ki: az amerikai polgárok fogják a 2010 és 2020 között elköltendő „plusz” 12 ezer milliárd dollár negyedét elverni. Kína 19 százalékos részével csak szoros második, a harmadik India pedig már csak a növekmény 8 százalékára fogja tudni rátenni a kezét. Magyarország növekedése pedig – nem túl meglepő módon – nem is látszik a világ gigászaié mellett.

Ám abból, hogy melyek lesznek a legnagyobb üzleti lehetőségekkel kecsegtető területek ebben az évtizedben, mégiscsak látszik, hogy a növekedés a fejlődő világot sem hagyja majd érintetlenül: a legtöbb „új” pénzt tartós fogyasztási cikkekre és különböző szolgáltatásokra vernek majd el az emberek, ám a közlekedés és az egészségügy, az élelmiszer követi. Csak utánuk jön az érett fogyasztói társadalmakra jellemző költekezés a hotelekre, éttermekre, szórakozásra.

Érdekes mód a tanácsadócég elemzői szerint a civilizációk közötti különbségek nem is akkorák: ha betör valahova a fogyasztói kultúra, akkor már szinte mindegy, hol vagyunk, ugyanazokat a mintákat veszi fel a népesség. Ha Kínában,ha Németországban vagy ha kis indonéz szigeten vagyunk, az emberek fogyasztását három dolog alakítja: hol tart személyes életük (házasok-e, gyermekesek-e, gyakori-e társadalmukban a válás), milyen a foglalkoztatottság (nagy-e a munkanélküliség, s melyik szegmens a legnagyobb foglalkoztató), s mennyire iskolázott a népesség (sokan szereztek-e felsőfokú végzettséget, hányan tanulnak külföldön).

Érdekes összefüggések
  • Ha sok a munkanélküli nő és a dohányzó férfi egy országban, akkor ott kevesebbet költenek tisztálkodásra, testápolásra
  • Ha egy országban sokat költenek tájékozódásra vagy hosszú ideig vannak szülési szabadságon a nők, akkor ott sokat költenek testápolásra.
  • Ahol sok a házasság, ott több bort és sört lehet eladni, mint azokban az országokban, ahol több a válás.
  • Ahol sok külföldi egyetemista tanul, ott többet fogyasztanak az emberek.
  • Ahol sok egyetemista tanul külföldön, ott nagyot változnak a fogyasztói szokások, valószínűleg azért, mert a diákévek alatt megszeretnek bizonyos termékeket az emberek, és otthon is azokat keresik.
  • Ha egy országban nő az infláció, akkor az emberek kevesebbet költenek gyógyszerekre és tisztálkodásra. De nem fogyasztanak kevesebb húst és alkoholt.
  • Ha nő a minimálbér, akkor az emberek többet szánnak magukra, és kevesebbet húsra és alkoholra.

A kultúra azért valamit mégiscsak nyom a latban: Kínában például kicsit más szempontok szerint osztják be a polgárok a pénzüket, mint az Egyesült Államokban. Például nem isznak és dohányoznak annyit, mint az amerikaiak, helyette inkább az oktatásra költik el a többletjövedelmüket. Az indiaiak a pakisztániaknál sokkal többet költenek távközlésre, szállodákra, de sokkal kevesebbet táplálkozásra.

Az AT Kearney kutatói szerint a világ fogyasztói négy alaptípusba sorolhatók be. Vannak a legszegényebbek (akik országaik átlagában évi 4000 dollárt – azaz havi körülbelül 70 ezer forintot – tudnak elkölteni). Az AT Kearney szerint 2010-ben még majdnem kétmilliárd ember élt ezen az életszínvonalon, ám 2020-ra mindössze 700 millió ember tartozik majd ebbe a kategóriába. Ezek a fogyasztók pénzük zömét étkezésre és tisztálkodásra költik el, illetve a munkába járásra. Másra alig marad – legfeljebb újságokat vesznek, s ékszerekbe fektetik megtakarított pénzüket.

A küszöbön túl

Algéria, Tunézia, Egyiptom, India, Montenegro és Nigéria tartozik egyebek között ebbe a csoportba. Kilép majd belőle 2020-ig az AT Kearney szerint India és Azerbajdzsán, míg több afrikai ország akkor fog tudni csak belépni a fogyasztói társadalom e legalacsonyabb szintű kategóriájába.

A lépcsőn

A feltörekvő fogyasztói társadalmakban kétszer annyi pénz jut egy fogyasztóra. Ma körülbelül 2 milliárd ember él ilyen országban – sok dél-amerikai állam vagy szovjet utódállam tartozik ide – de nyolc év múlva sokkal nagyobb csoportról lesz szó. Ezek a fogyasztókat a kutatók négy csoportba sorolták: vannak az információéhes ingázók, a fázós polgárok, az egyensúlyi költekezők (akik ugyanannyit költenek az élelmiszerhez hasonló szükséges dolgokra, mint a „felesleges” tárgyakra) és az átmenetiek (ők az érett fogyasztói társadalmak mintáit követik.)

A liftben

Magyarország a harmadik csoportba tartozik – Argentinával, Boszniával és több kelet-európai állammal együtt. Ezekben az országokban körülbelül 16 000 dollárt költenek el fejenként az emberek egy évben. Nagyjából 600 millió ember él ilyen körülmények között: sok állami állás már fizet annyit, hogy az embereknek nem kell minden fillér elköltését kétszer is meggondolni, s vannak gazdagok is.

A penthouse-ban

Az érett fogyasztói társadalmakban még egyszer ennyi pénzt költhet el egy ember: itt már évi 32 000 dollár (havi körülbelül 600 000 forint) fejenkénti kiadással számolnak. Az AT Kearney szerint Csehország már ma is ebben a kategóriában rajtol, s Magyarország is átkerül ide 2020-ig. Ebben a csoportban kiemelkedően sokat költenek az emberek társadalombiztosítási és egészségügyi szolgáltatásokra, tájékozódásra, nyaralásra, borra és vasúti közlekedésre. Az élelmiszerkiadások szinte meg sem látszanak a büdzséjükben.

Az ebben a csoportban élő mintegy 1,2-1,3 milliárd fogyasztó három csoportba sorolható: a napimádók szeretik kiélvezni viszonylag új gazdagságukat utazásokkal. A nyugati államokban élő „régi” gazdagok autókra, éttermekre, márkás ruhákra verik el a felesleges pénzüket, míg a szolgáltatóágazat legnagyobb megrendelői – ilyenek az amerikaik is – arányaiban jövedelmük kis részét költik „dolgokra”, s nagyobb részét szánják éttermi vagy egyéb szolgáltatásokra. Utóbbi lényegében még két államra jellemző a Földön: Svájcra és Hongkongra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik