A kortárs fotóművészet meghatározó alakja, a dokumentarista és megrendezett képeket egyaránt készítő Roger Ballen alkotásai láthatók szerdától a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Házban.
A New Yorkban született, de negyven éve Dél-Afrikában élő Ballen a társadalom perifériájára szorult embereket, illetve a létezés szélsőségeit mutatja be sok humorral, iróniával. Több mint huszonöt albuma jelent meg eddig – mondta Baki Péter, a Ballanesque – Roger Ballen szerint a világ című kiállítás kurátora a keddi sajtóbemutatón, amelyen a hetvenkét éves művész maga tartott tárlatvezetést.
Ballen felidézte, hogy 1969-ben járt már Budapesten, sőt
A mostani kiállításon nyolcvanöt fekete-fehér alkotása tekinthető meg, köztük korai, a hatvanas-hetvenes években készült képei, illetve a nyolcvanas évektől datálódó híres sorozatainak darabjai egyaránt szerepelnek.
A művész magával ragadó kompozíciókban foglalkozik olyan témákkal, mint a kontrollvesztés, a káosz, az őrület, az elidegenedés, az ember viszonya az állatvilággal, a halál elkerülhetetlensége vagy a másság élménye.
Tizenhét évesen kezdtem komolyabban fényképezni. Inspirált, hogy édesanyám jóban volt híres fotósokkal, André Kertész műveit például ő adta el először Amerikában. Viszont soha nem tanultam a fotózást
– hangsúlyozta.
Ballen 1969-ben, tizenkilenc évesen ott volt a woodstocki fesztiválon, és három tekercs képet készített ott, de ezeket csak az esemény ötvenedik évfordulóján, 2019-ben publikálta.
Évtizedekig eszembe sem jutottak ezek a fotók, aztán 2019-ben egy közülük megjelent egy albumban, ami után felhívtak a The New York Timestól, hogy van-e több is. Sikerült megtalálnom a tekercseket, aztán kiderült, hogy még Jimi Hendrixet is lekaptam. Végül négy oldalnyit hoztak le a lapban belőlük
– mondta az MTI-nek, majd kifejtette: stílusa, művészete, technikája fotóról fotóra, munkáról munkára alakult ki.
Szerepelnek a tárlaton képek Boyhood című első fotóskönyvéből is: ennek darabjai akkor készültek, amikor a hetvenes években utazásai során gyermekkorát próbálta újraélni.
1986-tól 1994-ig, a politikai bizonytalanság, a forrongások, a forradalom időszakában a vidéki Dél-Afrikát fotózta, és miközben a fekete népesség jogai kerültek előtérbe, a társadalom perifériáján élő fehéreket örökítette meg.
Művészetében áttörést jelentett Outland című sorozata, amelynek képeit 1995 és 2000 között készítette.
Ezek egyfajta pszichológiai tanulmányok. Egyrészt instruáltam embereket, hogy mit csináljanak, másrészt maguktól tették. Megjelentek a képeimen a kábelek, az állatok és a rajzok, amelyek később is meghatározóak lettek
– magyarázta.
Ebből a korszakból származik a Shadow Chamber című sorozata, amelyben egy johannesburgi munkásszállón négy éven át fotózott aranybányászokat. Itt már nagyon kevés arcot ábrázolt, előtérbve kerültek azonban a formák, majd a szobrok, illetve az installációk is megjelentek. Ez az irány látható Boarding House című, régi raktárépületben készült képein is.
Budapesti tárlatának legutóbbi darabjait a Roger the Rat című kötet munkája képviseli: a 2020-ban megjelent album főszereplője az ember, aki patkánynak képzeli magát.
Öt éven át csak patkányos képeket készítettem. Ezeken a fotókon elnyomott érzéseinket és gondolatainkat próbáltam ábrázolni
– mesélte az MTI-nek.
Ballen öt évtizeden át csak fekete-fehér képeket készített, az elmúlt négy-öt évben azonban áttért a színesre.
A Ballanesque – Roger Ballen szerint a világ című tárlat augusztus 21-ig látogatható, a részletek pedig itt, a Mai Manó Ház oldalán olvashatók.
