A Budapest határában működő kisállattemetőt leginkább autósoknak ajánljuk. Szép hely, simán elmenne embertemetőnek is, a legközelebbi buszmegállótól azonban jó hatszáz métert kell kutyagolni a bejáratig a forgalmas 5-ös számú főúton. Járda híján az út szélén vagy az árokban, vagy ahogy én csináltam: felváltva.

Alternatíva nincs, a legközelebbi állattemető Szombathelyen található, és Magyarországon csak ez a kettő működik. Némileg meglepő, tekintve, hogy akár falvakról, akár városokról beszélünk, mennyi embernek van kutyája, macskája, és közülük milyen sokan viszonyulnak úgy az állataikhoz, mint családtagokhoz.

Halál vagy pusztulás?

Ha egy állat meghal, a gazdik otthon, a kertben temethetik el vagy hamvasztást kérhetnek. Előbbire szigorú szabályok vonatkoznak: saját ingatlan területén évente csak száz kiló összsúlyig szabad állatokat eltemetni, és ismerni kell a talajvíz szintjét, amitől a sír aljának legalább egy méterre kell lennie, aztán megfelelő távolságot kell tartani a szomszéd portájától is. A hamvak szabadabban kezelhetők, hamvasztás pedig kérhető az állatorvosoknál, de egy gyors netes keresés számtalan lehetőséget dob ki – olyat is, ami házhoz megy.

Azoknak, akik nem csak az életében, de a halálában is emberként bánnának kedvencükkel, marad a kisállattemető.

A bejárat a főúttól néhány méterre van, nagy tábla jelzi, hol kell befordulni. Ahhoz képest, hogy a telek köré a harminc évvel ezelőtti megnyitó óta ipartelkek nőttek, az állattemető ma is a béke madárcsicsergős szigete.

A temető egyik oldalán egy egészségügyi gázokat forgalmazó cég működik, a másikon egy modern raktár épül. Utóbbi jelenleg kicsit zajos, de ha befejeződnek a munkálatok, újra elcsendesedik a környék – mondja Csongrádi Viktor, a harminc éve létrehozott állattemető tulajdonosa, majd kiigazít, amikor az „elpusztult” kifejezést használom az állatokkal kapcsoltban.

Nálunk az állatok meghalnak, ugyanúgy ahogy az emberek. Tudom, hivatalosan úgy mondják, hogy megdöglik, elpusztul vagy kimúlik, de nálunk nem állatok vannak eltemetve, hanem családtagok.

Dögkutazás

Csongrádi a harmadik tulaj, elődje, az alapító Varga József a rendszerváltás környékén költözött haza az Egyesült Államokból. Az óceán túlpartján megszokottak voltak az állattemetők, és meglepődött, hogy Magyarországon akkoriban legfeljebb Stephen King regényéből, illetve a könyve alapján készült filmből hallottak állattemetőről.

Hasonlóan meg voltak lepve a különféle hivatalok csinovnyikjai, amikor Varga előadta nekik, hogy mit tervez létrehozni a faiskola helyén, amit megvásárolt. Következetesen dögkútként iktatták volna a helyet, hiába magyarázta a vállalkozó türelmesen, hogy valami egészen másról lenne szó. Hosszas huzavona után végül helyére került minden pecsét és aláírás.

Csongrádi Viktor úgy véli, Vargának a tárgyalóképessége és a személyes varázsa mellett kezére játszottak az átmenet időszakának kaotikus viszonyai is. A jelenlegi tulajdonos legalábbis nem hiszi, hogy egy ilyen különleges vállalkozás engedélyezését keresztül lehetne verni a kortárs bürokrácián. Nem véletlen, hogy évekig győzködte az előző tulajdonost, adja el neki a temetőt ahelyett, hogy egy saját alapításába fogott volna.

Készenléti sírok

A kapun túl gyönyörű duplafasor alagútjában fehérkavicsos ösvény visz a sírok közé. Itt-ott előre kiásott gödrök tátonganak: hűtőkamra nincs, vagyis nem árt készen állni egy temetésre, bármikor is érkezzen valaki egy elhunyt állattal. A temetés általában gyors: a gyászolók mellett Csongrádi és a kollégai állnak a sírgödör körül, valaki mond néhány szót.

Temetést látni sosem jó. Sem a bánatos embereket, sem a szerencsétlen állatokat. Van olyan, hogy egy állatot a halála után két-három nappal hoznak ki, annak már szaga is van. Ehhez a munkához azért gyomor is kell. A gazdik nagyon oda tudnak lenni, van, aki elájul a fájdalomtól, vagy annyira rosszul lesz, hogy alig tudjuk megnyugtatni. Időnként eszembe jut, hogy talán jobb lett volna cukrászdát csinálni.

Utóbbit persze nem mondja komolyan. Miután Varga József elhunyt, egy ideig a fia, Balázs vitte a céget, miközben Csongrádi évekig győzködte, hogy adja el neki a helyet.

Balázs félig itt nőtt fel, évtizedekig volt az élete része a temető, kicsit belefáradt, megunta, mégis nehezen vált meg tőle. Végül úgy döntött, akkor adja el nekem a céget, ha megígérem, hogy állattemetőként viszem tovább, amit örömmel tettem, hiszen ez volt a vágyam.

Csongrádi nem bánta meg a vásárlást, még azzal együtt sem, hogy az állattemető üzemeltetése huszonnégy órás készenléttel jár. Bár van hivatalos nyitvatartási idő, a temető nonstop elérhető telefonon, és éjjel-nappal van kint valaki. Csongrádi azt mondja, olykor előfordul, hogy az éjszaka közepén lármás fiatalok bukkannak fel.

Megnézik a Kedvencek temetőjét, megisznak valamit, elszívnak egy füves cigit, és eszükbe jut, hogy itt van ez a temető Budapest határában, milyen nagy buli lenne éjszaka megnézni. Általában elég nekik elmondani, hogy ezt nem lehet, jöjjenek inkább vissza nyitvatartási időben, megértik.

Arisztokraták, sztárok és celebek

Az első állat, amely itt kapott végső nyughelyet, Nagy-Kálózy Eszter színésznő édesapjának kutyája volt, azóta több politikus, diplomata és híresség temette el kimúlt kedvencét Alsónémediben. Arisztokrata sírt is rejt a temető: Windisch-Grätz hercegnő pincsije épp akkor szenderült jobblétre, amikor a gazdájával Magyarországon jártak. Nem messze nyugszik tőle Buksi, Gáspár Győzőék kutyusa, akit annak idején egy fél ország ismert a családi reality show-ból.

A kéthektáros temető ma nagyjából hatvan–hetven százalékig telített, úgy négy-ötezer sír van benne. Jórészt kutyák és macskák, de temettek ide hörcsögöket, tengerimalacokat, nyuszikat, kígyókat, gekkókat, sőt egy tigrist és egy oroszlánt is. Itt nyugszik Fennkölt, a 24 évesen kimúlt versenyló is, akit daruval emeltek be a sírjába, és a hagyományoknak megfelelően állva temették el.

Együttnyugvás

Csongrádi, amióta megvette a sírkertet, fejleszt. Szerette volna megszerezni a szomszédos telket is, ami jelenleg szántó, de megelőzték. Azt mondja, külföldi mintára egy olyan parcellát nyitott volna, ahol a gazdik az állataik mellé temetkezhetnek. Tudja, elsőre talán furán hangzik, de meglepően nagy rá az igény.

Akiknek az állatuk jelentette a társat, sokkal jobban szeretnének ide, melléjük kerülni a haláluk után, nem pedig egy embertemetőbe, idegenek közé

– mondja Csongrádi.

Végül is, ha az őseink is lovakkal és kutyákkal osztoztak a sírjaikon, miért ne tehetnénk meg mi is – értek egyet, de Csongrádi Viktor kiigazít: nem úgy kell elképzelni, hogy ugyanabba a sírba temetnek embert és állatot. Közös helyre csak hamvak kerülhetnének, akár sírba, akár urnafalba.

Bár a telekbővítésről lecsúszott, a tulajdonos azért nem adta fel teljesen az állatos-gazdis temetkezés tervét. Van még üres hely a temetőben, és néhány éve Bécsben a központi temető egy elkülönített részén már van lehetőség emberek és állatok közös temetkezésére, úgyhogy az ottani tapasztalatokra lehetne építeni.

Csongrádi Viktor egy hamvasztó beszerzését, egy urnafal felállítását, egy mozgáskorlátozottak számára is megfelelő mosdó kialakítását tervezi, mert a temetőben jelenleg csak egy gravitációs vécé áll a látogatók rendelkezésére. A víz már most is fúrt kutakból származik, ezek mellé szeretne napelemeket is, hogy önellátó ökointézménnyé válhassanak.

Kellene ide egy aszfaltozott bekötőút, és egy buszmegállót is szeretnénk igényelni, csak hát ez mind rengeteg pénz, majd meglátjuk, hogy lehet-e pályázni. Olyan sokan jönnek, akiknek nincs is itt állatuk, és nem is temettetni szeretnének, csak szétnézni, hogy eszembe jutott, át kellene az egészet minősíttetni turisztikai látványossággá, hátha arra könnyebb támogatásokat szerezni. Jó lenne utolérni magunkat, a világ egy kicsit elszaladt mellettünk az elmúlt húsz évben.

Gondozás és felszámolás

Amíg nincsenek kész a fejlesztések, Csongrádi nem is hirdet, bár így is tudnak elegen az állattemetőről. Átlagosan két-háromnaponta tartanak temetést. Van, hogy napokig egyet sem, aztán egymás után hármat.

A temetés ára az állat méretétől függ: egy kiló alatt tizenötezer, tizenöt kilóig harmincezer, afölött pedig negyvenezer forint. Az árban benne van egy fakereszt vagy egy kopjafa – gravírozott táblácskával. Igény szerint sírköves is rendelkezésre áll: egy műkő emlékmű ára nagyjából hatvanezer forinttól indul, aztán anyagtól és a megmunkálás minőségétől függően mennek fölfelé az árak: az átlag százezres nagyságrend körül mozog, de van a temetőben hat-nyolcszázezer forintos síremlék is.

Akinek soha sem volt állata, az ezt nem értheti. Egy kutya vagy egy macska sokaknak ugyanolyan társ, mint egy gyerek vagy egy legjobb barát. Volt olyan, aki azt mondta nekem, hogy a szüleinek nem csináltatott sírkövet, de a kutyájának igen.

Egy sírhely öt évre tizenötezer forint, tíz évre huszonnyolcezer, húsz évre pedig negyvenötezer, plusz egy párezer forintos éves díjért Csongrádiék vállalják a sír rendben tartását, a gazolást, a virágok locsolását.

A gyászoló gazdik eleinte rendszeresen kijárnak a sírhoz, aztán az idő múlásával egyre ritkábban, végül teljesen elmaradnak. Egy szűkkörű törzsgárda jár ki a temetőbe rendszeresen, egy nyolcvan–kilencven év közötti hölgy például már vagy húsz éve minden szombaton felszáll a buszra, és megteszi a hosszú sétát a főút mentén a temetőig, majd vissza. Egy kutyája és több cicája is itt nyugszik – mondja Csongrádi.

Ha a sír bérleti ideje a lejáratához közeleg, a temetőtulajdonos megkeresi a gazdikat, hogy szeretnének-e hosszabbítani. Tíz–húsz év után ez nem mindig egyszerű, de Csongrádi elmegy, ameddig csak lehetséges. A szerződés szerint hatvan napot kellene várnia egy sír felszámolásával, az ő türelme akár egy évig is kitart. Csak akkor szüntet meg sírhelyeket, ha a gazdik egyértelműen jelzik, hogy már nem tartanak rá igényt, vagy ha kiderül, hogy időközben ők is meghaltak. Egy sír megszüntetése abból áll, hogy a csontokat kiássák, megtisztítják, elhamvasztják, majd elszállítják veszélyeshulladék-lerakóba. Csongrádi Viktor nem szívesen csinálja, de egyelőre nem is igazán kényszeríti semmi. Van még üres helye bőven.