Lakótelepi végzet asszonya, értelmi sérült fiú a munkásszállóról, kárpátaljai magyar katona az ukrán–orosz háborúban: Csuja László nem az élet napos oldalán keresi a hőseit. A forgatókönyvíróként végzett, első nagyjátékfilmjével négy éve bemutatkozó rendező a társadalom peremén kutat emberek és történetek után. Kisétál a szakadék szélére, és forgatni kezd.
A személyiségek amúgy jobban érdeklik, mint a történetek. 2018-as filmje, a Virágvölgy egy beilleszkedni képtelen, robbanásveszélyes fiatal lány meg egy kiszolgáltatott fiú valószínűtlen románcáról mesélt, vagy inkább kétségbeesett vágyaikról a normális életre. Nagy feltűnést keltett – és az utóbbi hónapokban megint tragikus aktualitást nyert – dokumentumfilmje, a Kilenc hónap háború egy olyan magyar fiatalemberről szól, akinek valójában fogalma sincs, mit keres a kelet-ukrajnai szakadár régiók csataterein, miért ölik egymást oroszajkú honfitársai, akik neki egyformán idegenek.
Nemes Anna társrendezővel közösen készített és a Sundance fesztiválon – első magyar játékfilmként – versenyprogramba válogatott új filmje, a Szelíd középpontjában is egy erős karakter áll és teszi közszemlére figyelemre méltó izmait. Edina testépítő, élete folyamatos edzésből áll. Versenytől versenyig dolgozik, gyúr, táplálkozik – ha kell, koplal, ha kell, zabál – és gyógyszerezi magát. Élettársa egyben az edzője, Ádám, egykor maga is világbajnok erőember. Nagyon közel járnak hozzá, hogy Edina világversenyen indulhasson, az utazáshoz azonban pénz kell, ők meg egy szerény lakásban élnek valamelyik budapesti külkerületben. Innen indulunk, ám mire Edina eljutna a versenyre, kétségek fogják el, hogy tényleg ennyi volna-e az ő élete. Aki helyett a teste beszél, mi lesz vele, ha megnémul?
Felépítése alapján a Szelíd lehetne szabályos sportfilm is, amiben a felkészülésről és a fizikai, érzelmi, anyagi akadályok legyűréséről szól a történet java része, csúcspontján pedig a nagy verseny következik. Csakhogy Csuját és Nemest nem érdekli a műfaji öntőforma, mint ahogy valójában a Virágvölgy sem menekülő szerelmesekről szólt, mint számos gengszterfilmes klasszikus. Sőt, a testépítők szubkultúráját sem ismerjük meg igazán. Kiderül, hogy a női testépítők nehezebb helyzetben vannak a férfiaknál, mert a szó közkeletű értelmében nem gyönyörűek. Azt is megtudjuk, hogy a kiöregedett erőemberek leginkább kidobók lehetnek vagy táncosok a melegbárban. A Szelíd főalakjait megalázó helyzetek és hínáros anyagi gondok gyötrik, de közegükről az író-rendezők nem mutatnak meg semmi olyasmit, amit a témában járatlan, ugyanakkor némi empátiával rendelkező nézők ne sejtenének.
A Szelíd Edina útjának története, ez az út viszont nem a sportsikerek felé, hanem a lélek mélyére vezet. A kezdetben alkalmazott kisrealista, dokumentarista stílust és az edzőterem hideg díszletvilágát a rendezők ezért cserélik szürreális motívumokra, hosszan kitartott közelikre és erdei barangolásokra.
Az utóbbi évek fontos magyar filmjei közül a Szelíd Kocsis Ágnes Pál Adriennjére hasonlít a leginkább. Ez is egy olyan nőről szól, akiből mindenki csak a testét látja, és nagyjából senkit nem érdekel, ki lakik belül, még a vele egy háztartásban élő, basáskodó férjfigurát sem. Mindkét film hősnője kényszerből indul útnak, hogy megkeressen valamit vagy valakit – Edina a versenyhez szükséges pénzt, Piroska régi barátnőjét, Pál Adriennt –, valójában azonban önmagukat keresik, saját mélyre temetett identitásukhoz igyekeznek közelebb kerülni. Közben mindenféle csodabogárral, különféle élethazugságokban evickélő kisemberekkel találkoznak.
Ám Csuja és Nemes filmje egyszerűbb, szikárabb Kocsisénál, ezzel együtt még többet bíz a főszereplőjére. A Virágvölgyben látható Berényi Biankához és Réti Lászlóhoz hasonlóan Csonka Eszter is amatőr szereplőként került a filmbe, amúgy professzionális, bajnok testépítő. A teste rendkívül látványos, de az arca csupa rejtély. Vonásait erős smink takarja, a kora is szinte beazonosíthatatlan. Mozifilmben különös, nem mindennapi jelenség, de mintha nem kapott volna elegendő rendezői instrukciót vagy gazdag szituációkat ahhoz, hogy kibontakozzon. Mikor Edina fokozatosan hátat fordít addigi életének, elfogadjuk, mert ettől a hősnőtől minden kitelik. Ám azért telik ki tőle bármi, mert nem ismerjük meg igazán.
Csujáék adnak ugyan támpontokat Edina helyzetének magyarázatához – felvázolják például családi viszonyait –, mégis inkább a hiányokra alapozzák a filmjüket, és homályban hagyják a tettek mögött felderengő motivációkat. Ezzel alacsonyabbra kerülnek a tétek, ami hozzájárul ahhoz, hogy Edina sorsának alakulása nem válik igazán húsbavágó kérdéssé.
A Szelíd tehát nem „testmelodráma” úgy, ahogyan egy vele kapcsolatban sokat emlegetett film, Darren Aronofsky A pankrátora az. A melodráma a gátakat elsöprő érzelmek és azok nyomában az erős nézői azonosulás műfaja, a Szelíd viszont egyáltalán nem is műfaji darab. Inkább talányos, olykor lírai, máskor rögrealista híradás egy bizarr szubkultúráról, amelyet minden látszat ellenére nem húsból faragott szobrok, hanem esendő, szorongó emberek népesítenek be. Most egy kicsit megismerhetjük az egyiküket.
Szelíd, 2022, 92 perc. 24.hu értékelés: 7/10.
