Szakértők egy csoportja jégmagokat vizsgálva elemezte több tízezer évre visszamenőleg a vulkáni aktivitást – írja a ScienceAlert. A kutatók közel kétezer kitörést észleltek, ezek közül 25 sokkal nagyobb volt, mint az elmúlt 2500 év bármely kitörése.
A csapat az Antarktiszon és Grönlandon vett mintákat analizált, előbbi térségben 737, utóbbi régióban pedig 1113 vulkanikus eseményt fedeztek fel. 85 kitörés mindkét sarkvidéken nyomot hagyott kénsavlerakódások formájában.
Anders Svensson, a Koppenhágai Egyetem munkatársa és az eredményekről beszámoló tanulmány egyik szerzője szerint a nagy kitörések során kénsav kerül a felső légkörbe, amely aztán globálisan szétterül. Az anyag a sarkvidékekre is lehullik, és képes elraktározódni a jégben.
A vulkánkitörési index (VEI) 1-től 8-ig skálázza a tűzhányók aktivitását, az 1815-ös Tambora-esemény 7-es kategóriájú volt. A katasztrófa során annyi hamu került a légkörbe, hogy az anyag képes volt blokkolni a napfény egy részét, átmeneti lehűlést okozva.
Ezek közé tartozik az új-zélandi Taupo 26500 évvel ezelőtti kitörése, valamint az indonéziai Tobánál történt esemény 74 ezer évvel ezelőtt. A jégmagokból az egyes vulkáni aktivitások hűtési idejére is következtetni tudtak, a legnagyobb események hatásai 5-10 éven át maradtak kimutathatóak.
A szakértők abban bíznak, hogy adataik az előrejelzések pontosításához is hozzájárulnak. VEI 7-es kitörések ezerévente egyszer vagy kétszer szoktak történni, a következő VEI 8-asig pedig akár még több ezer év is eltelhet.
