Szent László király unokaöccsét, Kálmánt jelölte ki utódjául, amit Kálmán öccse, Álmos herceg nem tudott elfogadni. A szent király halála után többször is kitört a testvérháború, amelyből 1106-ban és 1108-ban is Könyves Kálmán király került ki győztesen, és mindannyiszor megbocsátotta öccse lázadását – írja a Múlt-kor.hu.
Türelme 1115-ben fogyott el, amikor hírét vette, hogy Álmos újra lázadásra készül, egyszer és mindenkorra véget akart vetni a viszálynak. Álmost és fiát, Bélát megvakíttatta, és parancsba adta az akkor nyolc év körüli gyerek kasztrálását. Utóbbi azonban nem teljesült, a Képes krónika így számol be róla:
…a király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, és megvakíttatta őket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki. De, aki megvakította, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak.
Kálmánt 1116-ban fia, II. István követte a trónon, az uralkodásra alkalmatlanná tett rokonokat hagyta békében élni a dömösi kolostorban. Ám Álmos nem hagyta annyiban, és amikor István hatalma külpolitikai kudarcok nyomán 1125-ben meggyengült, ismét szervezkedni kezdett. De lebukott, ezért főúri támogatóival – Bélát hátrahagyva – Bizáncban keresett menedéket és támogatást.
Álmos 1227-ben Bizáncban meghalt, István pedig kibékült Bélával, aki István halála után elnyerte a trónt, és 1131 áprilisában megkoronázták: II. (Vak) Béla tíz évig uralkodott Magyarországon.
