Az eredmény azt mutatja: a gyilkos súlyos depresszióval küzd. Kínozza, hogy tizenéves kora óta nem volt barátja; hogy ismerősei csúfolják, összesúgnak mögötte. Ezek miatt több pszichiátert is felkeresett, kezelték is, de sosem kapta meg a szükséges komplex, skizoid jellegű panaszait is feltáró kezelést: az orvosok beérték azzal, hogy antidepresszánsokat írtak föl, ez is hozzájárulhatott az állapota romlásához.
Egy pszichológus elmondta az FN.hu-nak , hogy a skizofrénia első tünetei közé tartozik, hogy valaki hangokat halucinál. A bűncselekmény napján az ámokfutó is hallott hangokat, továbbá úgy érezte, hogy társai megjegyzéseket tesznek rá. Háromszor ment ki az óráról, harmadjára már a pisztolyával jött vissza, és egyből lelőtte azt a diáktársát, aki szerinte gúnyolta őt.
A lövöldözés után átment az orvosi kar klinikai épületébe, felment a tetőre és hívta a rendőröket. Bár elgondolkodott azon, hogy leugrik, mégsem tette meg, mert szeretett volna még találkozni a szüleivel.
A szakértői meghallgatás végén G. Ákos nem akarta elhinni, hogy valóban ő lőtte le a társait. Utólag nem tudta, hogy valóban kigúnyolták-e őt, vagy ezúttal is csak nem létező hangokat hallott. Arról, hogy beszámítható-e, csak a szakértői megfigyelés végén döntenek.
