A piros csapatnak kellett farmgyűlést tartania, ahol az összes útilapu Erdélyi Mónikára került. Nem csak korábbi csapattársai, Gyepes Gábor és Póth Dia, akikkel már a sárgáknál sem volt túl jó viszonyban, de a pirosak versenyzői, Fehér Holló, Bódi Sylvi és Kammerer Zoltán is őt küldték párbajra.
Mónika a korábbi napokhoz hasonlóan ismét elsírta magát a többiek kritikájától, akik szerint nem vette ki a részét a munkából, aztán Póth Diát választotta ellenfeléül. Egy tojást kellett kitartaniuk a kezükön, amit Erdélyi nagyjából öt perc után feladott.
Nem akartam megnyerni ezt a párbaj. Nem adtam fel. Azért kezdett el fájni a karom, mert lelkileg nem bírtam. Nem szerettem volna visszamenni. Én olyan helyre szeretnék tartozni, ahol nem csak a hibáimat látják. Tényleg nehéz volt és küzdelem volt, de jól éreztem magam és kiváltság ide tartozni és részt venni egy ilyen kalandban. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy nem nyerem meg, de nem is ez volt a cél
– búcsúzott Erdélyi Mónika, ismét sírva.
