Abban szinte minden utas egyetért, hogy a részegeknek, hangoskodóknak, hajléktalanoknak semmi keresnivalójuk nincs a BKV járművein. Abban is sokan egyetértünk, hogy ezeket az embereket, ha nem akarnak maguktól leszállni, le kell tenni a buszról, villamosról, HÉV-ről. Végre örülhetnénk, hogy a BKV katonái letettek a HÉV-ről egy részeg utast, de mégse örülünk. A részeget ütögetni kezdték miközben aludt, majd rugdosták, hiába kiabált, hogy leszáll ő magától is, csak várjanak már egy kicsit. Végül a katonák, akik a padlón rántgatták az utast akkorát rúgtak belé, hogy lerepült a szerelvényről.
Sajnálatos, hogy a BKV emberei a semmittevés és a brutalitás között nem találták még meg az átmenetet. Vagy elsétálnak a hajléktalanok mellett, vagy félholtra verik, ahelyett, hogy felszólítanák a leszállásra, vagy kulturáltan megemelnék, és letennék. Olvasónk beszámolója:
Kedves BKV-figyelő!
Szeretném leírni, mi történt a Szentendrei HÉV vonalán. Egy ittas férfi ült, cipőjét levéve, lábát felrakva a középső üléseken. Láthatólag elaludt. Pomázon felszállt a kalauz, 2 majd 4 utas biztonsági férfival.
Rögvest észrevették az ittas egyént, lökdösni kezdték, szálljon le azonnal. Először csak az egyik biztonsági próbálta elhurcolni, nem ment neki egyedül. Hívta társait, akik -hogy végre eset van- egy másik kocsiból is megjelentek.
Durván lelökték a padlóra, és húzták-vonták a férfit, aki eközben folyamatosan mondta, hogy felveszi a cipőjét, és leszáll. Csak hagyni kellett volna. Ütötték rúgták, és szó szerint lerúgták az ajtón. Én társammal, folyamatosan mondtam, hogy ezt talán nem így kéne, azt gondolom európai módon beszélve a valóban ittas -de emberként érvelni próbáló- utassal, egyáltalán ránk sem hallgattak. Csak a rúgás, és a verés számított. A kalauz sem szólt rájuk, hogy most már elég fiúk.
Milyen jogosítványai vannak ezeknek az embereknek, hogy ilyen módon bánhatnak bárkivel? Az utasok pénzén fizetnek szerelvényenként 4-6 biztonságit, akik intelligenciája (tisztelet a kivételnek), csak arra jó, hogy ütlegeljen valakit, mindenfajta előzetes kérés nélkül. Szomorú.
Nagy Barbara
