Olvasónk autótóról BKV-ra váltott a magas benzinárak miatt. Egy ideig, ugyanis mostanra eljutott odáig, bármennyibe is kerül az üzemanyag, inkább kifizeti, csak ne kelljen többet tömegközlekednie. De vajon miért döntött így? Ennyire közönyösek az emberek? A hajléktalanok, és a gombás lábú csövesek elriasztották? Alant minden kiderül:
Sokat agyaltam mostanság azon, hogy mi lenne a legjobb megoldás a munkába járásra. Alapvetően két lehetőségünk van, azaz vagy autóval jövünk, vagy BKV-val. Egy ideig az előbbit választottuk, de aztán jött a hirtelen 300 fölött benzin ár, így mondhatni letettem a kocsikulcsot.
De mostanra eljutottam oda, hogy inkább fizetem a drága (bár most éppen kicsit olcsóbb) benzint, mert a BKV járatain olyan állapotok uralkodnak, hogy néha azt gondolom, valahol Albániában ülök egy külvárosi járaton.
A történethez hozzátartozik persze, hogy két trolival kell bejárnunk dolgozni, legalábbis ez a legközvetlenebb összeállítás. Összesen 16 megálló. Ezt még akkor sem sikerült soha megtenni kevesebb, mint negyven perc alatt, ha minden troli megjött szinte azonnal. Autóval akkor érek be ennyi idő alatt, ha az összes útvonalat elrontom és mindenhol dugó van. Egyébként főleg mióta megnyitották az M0 új szakaszát, gyakorlatilag húsz percre csökkent ez az idő.
De valójában nem emiatt döntöttem úgy, hogy mégis autózás lesz a dologból. Rájöttem, hogy nem szeretném, ha Feleség BKV-n utazna terhesen. Kezdetnek egyszer csak felismertem, hogy az embereket nem érdekli, hogy egy terhes nő áll a trolin. Észreveszik, konstatálják, hogy terhes – aztán minden megy tovább ahogy addig. Pedig nem veszélytelen a babára nézve állva utazni – ahogy a sofőrök vezetnek, amilyen a közlekedési morál, amilyen állapotban vannak az utak, egyáltalán nem. Még nekem is nehéz néha állva maradnom a nagy kapaszkodásban, ahogy gödörből butykába, butykából gödörbe teker a busz, nem még hogy egy terhes nőnek. És mi van, ha nekiüti a hasát a korlátnak?
Arról nem is beszélve, hogy milyen lelkesen tudnak kedves embertársaim marakodni egy-egy helyért. Lökdösődnek, nincsenek tekintettel senkire. Tudom, persze, ember embernek farkasa, ugye…
Egyébként az elején szimplán azt hittem, hogy biztosan még csak én látom Feleségen, hogy terhes, lehet hogy más csak azt gondolja, hogy “hmm, kicsit felszedett hasra ez a nő”. De azért mára már 7 hónapos terhes – ne mondja azt nekem senki, hogy nem látszik.
Azonban nem csak ez számít. Ahogy olvasgatom a BKV-figyelőt, egyre többször találkozom olyan posztokkal, ahol gombás lábú hajléktalanokat, levizelt üléseket emlegetnek. Hát, akarja a fene, hogy egy ilyen után üljön le Feleség, vagy egy ilyen után fogja meg a kapaszkodót.
Még egy dolog, bár mi még nem tartunk itt, de igen jellemző: sokszor láttam, hogy anyukák babakocsival próbálnak felszállni a trolira – na, ilyenkor nem tolongtak a vállalkozó kedvű, segítőkész emberkék. Még a szándékot sem láttam senkiben.
Szóval a vége az lett, hogy inkább autózunk munkába és haza, és inkább elviselem az autóban ülő kellemetlen egyedeket, mint a közösségi közlekedés eme díszpéldányán uralkodó állapotokat…
