Nem elég, hogy kimaradt egy busz, a következő vezetője túlhajtott a megállón, a buszhoz igyekvő idős nénit és a két gyermekes anyát otthagyta a megállóban.
Tisztelt BKV figyelő!
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e a történteket, végül győzött az árulkodós énem.
Előszóban annyi, hogy szeretem a BKV-t. Ha késik vagy kimarad egy járat, nem szoktam felháborodni, türelmes ember vagyok és lehetnek elháríthatatlan akadályok, dugók, amiről sem a BKV, sem a sofőrök. De ezen a reggelen valahogy mégis sikerült felhúznom magam.
Egy kies csütörtök reggelen (július 3.) türelmesen vártam a két kisgyerekemmel a 146-os buszra a békásmegyeri végállomáson, de az csak nem akart megjönni. Eredmény, kimaradt a 8,23-as, várhattunk a következőre. Na nem baj, van időnk. A posta úgyis csak 9-kor nyit.
Dolgunk végeztével újból vártunk a 146-osra a Juhász Gyula utcai megállóban. Az jött is kb. 9,10-kor. De minek? Saccra 30-40 méterrel a buszmegálló után állt meg padlófékkel. Ezen az utastársaimmal kissé bosszankodtunk, de ez van. Biztos azért, mert a fák eltakarják a megállótáblát és a szegény sofőr nem tudta, hogy hol kell megállnia. Elindultunk a busz után. A sofőr azonban kissé türelmetlen volt. A repülőrajttal sprintelő utazni kívánó társunkat bevárta, de egy idős nénit és engem a két gyerekkel már nem, pedig már félúton jártunk a busz felé, amikor becsukta az ajtókat és elindult. Újból várhattunk a következő buszra.
Tény hogy sem a néni, sem én a gyerekekkel nem tudtunk egy agár sebességével rohanni, de azért lehetett volna a sofőrben annyi jóérzés, hogy megvár minket.
Dióhéjban ennyi.
Sipos
