Kedves BKV-figyelő!
Történetünk Kispesten játszódik a 68-as busz megállójában. Épp kislányommal hazafelé igyekeztünk a játszótérről, a gyerek hulla fáradt és nyűgös, nálam táska, játékok és a bölcsis holmikkal teli szatyor. Várjuk a buszt. Mivel ebben a megállóban három busz is megáll, mindig figyelek, hogy felszállási szándékunk, vagy esetleg az, hogy nem azt a buszt várjuk egyértelmű legyen! A dologhoz még az is hozzá tartozik, hogy érthetetlen okból lánykám szereti a buszt, minden nap köszön a busznak, mikor felszállunk és integet neki mikor leszállunk! Na szóval állunk a megállóban, látom a buszunkat, gyorsan a járda széléhez helyezkedünk, hogy érthető legyen felszállási szándékunk. A busz ívéből látható volt, hogy a megállóba kanyarodik, de legnagyobb megdöbbenésemre nemes egyszerűséggel elhúzott előttünk! Köpni, nyelni nem tudtam! A lányom meg torkaszakadtából sírt, hogy őt itt hagyta a busz és nem a barátja többet, mert nem szereti!!! Na szép délután volt, arról nem beszélve, hogy a sírás és fáradtság miatt kincsem elaludt az ölemben, így negyed órát vártam három szatyorral és egy alvó gyerekkel az ölemben! Jó mi?
