Tavaly novemberben sem volt ez másként: idestova két hónap telt el a rendezvény óta, és még mindig nem dolgoztam fel teljesen a prezentációkat, az ott készített jegyzeteimet, ahogy az azóta kigyűjtött weboldalakat, kapcsolódó információkat sem.
Íme, néhány kép az eseményről:
A korábbi tematikus londoni rendezvényekről, így például a Food Matters Live mellett a tavaszi Natural and Organic Products Europe-ról már ismerős gyártók, családi manufaktúrák friss termékpalettájának végigkóstolása vagy épp a kiállításon debütáló csemegék felderítése mellett a legnagyobb újdonságot számomra egyértelműen az ehető rovarokból készült energiaszeletek, édességek, tésztaszószok, snack-ek és chips-ek varázslatos tárháza jelentette.
Tudom, tudom, a csúszómászók kulináris felhasználása nem újkeletű – az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete, a FAO szerint világszerte megközelítőleg 2 milliárd ember fogyaszt bizonyos rendszerességgel rovarokat -, én viszont mindezidáig nem voltam elég bátor, hogy megkóstoljam őket.
Pedig a választék volumenére igazán nem lehetett volna panaszom: a FAO adatai szerint több, mint 1,900 ehető rovarfaj él a bolygón, nem meglepő módon többségük a trópusi országokban. A legnépszerűbb ehető rovarok egyébként a kitinpáncélos bogarak, hernyók, méhek, darazsak, hangyák, szöcskék, sáskák, tücskök, kabócák, termeszek, szitakötők és legyek csoportjaiból kerülnek ki.
Bár a Food Matters Live-on több standon, illetve eltérő formában kóstoltam a kis lényeket, és mindegyik termék izgalmas volt a maga nemében, a francia-holland koprodukcióban készülő Jimini’s termékei különösen rabul ejtettek.
A francia cég háromféle rovarra specializálódott: a szöcskéket, tücsköket és lisztkukacokat egy, ezek tenyésztésére szakosodott holland farmról szerzik be. Alapanyagaik GMO-mentesek, az állatokat pedig egy különleges fagyasztási eljárással “szárítják”, hogy megőrizzék azok tápanyagtartalmát. A feldolgozás már Franciaországban történik, Vaux-le-Pénil településen. Csak természetes fűszereket használnak és kizárólag organikus gazdaságból származó aszalt gyümölcsökkel, magvakkal és csokoládéval ízesítenek.
Úri hóbort csupán vagy a táplálkozási szakembereknek (és a politikai döntéshozóknak) valóban érdemes eltöprengeni azon, hogy miként lehetne elősegíteni a rovar alapú falatkáknak azon étrendekbe való beillesztését, ahol mindezidáig ez nem volt jellemző?
A Jimini’s többek között az alábbi érveket sorakoztatja fel az ún. “insect snack“-jeik fogyasztása mellett:
- A nálunk népszerű haszonállatokkal összehasonlítva a rovarok tenyésztése például összességében az üvegházhatású gázok alacsonyabb mértékű kibocsátásával jár: a szarvasmarhához, szárnyasokhoz, sertésekhez képest kevesebb helyre, vízre és eledelre van szükségük, ugyanakkor gyorsabban szaporodnak és fejlődnek.
- Az élelmezéshatékonysági szempontokat illetően megjegyzik, hogy azonkívül, hogy nagyon magas arányban tartalmaznak fehérjét (a mopane hernyónak pl. 48-61%-a fehérje), az ehető rovarok ásványi anyag- és vitamintartalma (A, B1, B2, B12, D vitamin, nátrium, cink, kálcium, réz, vas) is kiemelkedő. Az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák, emellett omega-3 és omega-6 zsírsav-források. [Másutt azt olvastam, hogy a “mézelő méh lárvája közel tízszer annyi D-vitamint tartalmaz, mint a tőkehalmáj olaj”, a rovarok A-vitamin tartalma pedig szintén “többszöröse a tojássárgája hasonló értékeinek”.]
Annak, aki még nem áll készen arra, hogy kedvenc steakjét egy nagy tál ropogós, fűszeres szöcskére cserélje fel, fehérjebeviteléről ugyanakkor szívesen godnoskodna fenntarhatóbb módon, érdemes lehet a tücsöklisztből készült energiaszeletek világával megismerkednie. Ez lehet az első lépcső azoknak a kísérletező kedvű mindenevőknek, akit mindeddig csupán az állatok látványa tarott vissza a rovarevéstől. A rovarokból készült lisztet egyébként az “iparág” képviselői előszeretettel keverik ropogtatnivalókba, kekszekbe, péksüteményekbe vagy akár shake-ekbe is.
Az általam kóstolt rovarok íze, fűszerezés nélkül, számomra teljesen semleges. Ezt a One Hop Kitchen tulajdonosai is kihasználták, amikor gyanútlan tesztalanyok egy csoportját csak az első falatok után tájékoztatták arról, mi is speciális bolognai mártásuk egyik titkos összetevője:
A Jimini’s újdonságai (banán-étcsoki, füge-étcsoki, kajszibarack-goji bogyó-chia mag, stb. ízesítésűek) mellett tavaly novemberben más gyártóktól is kóstoltam tücsöklisztből készült energiaszeleteket, az egyik személyes kedvencem a Yumpa Bar csokis-narancsos-kardamomos verziója volt (az alábbi képen felül).
A napokban egy mini meglepetéscsomagot is kaptam tőlük, és a már említett szelet mellett a lime-kókusz-gyömbér változat ízvilágát is felidézhettem.
Azontúl, hogy a Yumpa termékei glutén-, tej-, szójamentesek, nem tartalmaznak hozzáadott cukrot, vastartalmuk ellenben az alapanyagok kombinációjának köszönhetően magas. Plusz pont, hogy a csomagolás komposztálható, teljesen lebomlik.
A Yumpa szeletek prototípusát egyébként extrémsportolók, sziklamászók, kerékpárversenyzők és futók tesztelték, sőt, a magas fehérjetartalmú falatok a Jagged Globe hegymászóit a legnehezebb expedíciókra is rendszeresen elkísérik.
Míg a Yumpa finomságai a reggelihez, edzés után vagy az édesség iránti vágy csillapítására kiválóak, addig a Jimini’s különféle ízesítésű rovar snack-jei finom borok és jó sörök társaságában egy házibulit is remekül megfűszerezhetnek.
Én is elengedtem a fantáziám, és úgy döntöttem, hogy tovább fokozom az alábbi szezámmagos-gyömbéres pirított kelbimbótál nyújtotta élvezeteket (amelynek eredeti receptjére itt bukkantam).
Szezámmagos – gyömbéres pirított kelbimbó
Hozzávalók 1 adaghoz
- 450 gramm kelbimbó
- 3 evőkanál olívaolaj
- 2 teáskanál friss reszelt gyömbér
- 2 evőkanál szezámmag
- opcionális: (furcsa így, leírva, de íme:) Jimini’s görög fűszerezésű szöcskechips
Hogyan is készült?
A kelbimbó-fejekről eltávolítottam a külső héjat, alaposan megmostam, és miután a felesleges vizet papírtörlővel felitattam, félbevágtam őket.
Egy serpenyőben felhevítettem az olajat, hozzáadtam a gyömbért, ezután pedig finoman a kelbimbót. Sóval, borssal fűszereztem, majd közepes lángon, időnkénti kevergetés mellett körülbelül 8-9 percig, de legalábbis addig sütöttem, amíg a zöldség belül puha, kívül ropogós lett.
A szezámmagot is beleszórtam a serpenyőbe, alaposan összeforgattam a kelbimbóval, majd további egy percig pirítottam az egészet.
Köretként és akár egy könnyed, melengető zöldséges egytálételként is kiváló, hát még ha a Jimini’s szezámmagos szöcske snack-jével bolondítjuk meg! Mit is mondhatnék?
